2014. november 26., szerda

Bandzsítós 3D... Mi is az?


Hogy az orromba fog folyni a sör?
Ne aggódj, vigyázok.
A bandzsítós sztereó képpárok használatához (angolul cross-eye vagy convergent stereo) nincs szükség semmiféle segédeszközre (speciális szemüvegre), mindössze egy kis gyakorlatra a bandzsítás terén, amit könnyebben elsajátítasz (szerintem), ha érted is a dolgot, nemcsak csinálod. Állatorvosi lóként a tülkös szarvasbogarat (Sinodendron cylindricum) használhatod a gyakorláshoz. Pontosabban: a szemléltetés alapja egy olyan sztereófelvétel lesz, melyet Rahmé Nikola természetfotográfus készített erről a bogárról. A jelen bejegyzést ugyanis eredetileg technikai bevezetőnek szántam a következőhöz, melyet a figyelmedbe ajánlok, hogy lásd, milyen remek alkalmazásai vannak ennek az egyszerű technikának:



Ezt látnod kell: Válogatás Rahmé Nikola sztereómakróiból

Tülkös szarvasbogár (Sinodendron cylindricum) 26
kockából álló gif animációja Rahmé Nikolától (forrás),
Itt is érzékelhető a tér a mozgás miatt, de a bejegyzés
címe valódi 3D-s hatású statikus képekre utal.
Rahmé Nikola nagy felbontású sztereó és egyéb makróit elnézve az jutott eszembe, mekkora kiváltság az nekünk, embereknek, hogy a közönséges látható fényre építő foto- és számítástechnika  segítségével szinte körbesétálhatjuk, tekintetünkkel letapogathatjuk az apró rovarok testének finom részleteit. Mintha közöttük járnánk. Ami persze csak illúzió, hiszen a rovaroknak – szólj, ha tévedek – halvány fogalmuk sem lehet arról, hogy néznek ki ők maguk és a többiek. Nemcsak azért, mert az agyuk nem elég fejlett ahhoz, hogy bármit is felfoghassanak, de az optikai berendezésük sem alkalmas a részletek plasztikus érzékelésére. Akkor hát mire való a sok apró pikkely és miegymás, amelyről egy közönséges fotósnak sincs sokkal több saját tapasztalata, mint a bogárnak magának? Néhányról tudunk: a lepkeszárny apró pikkelyei például nagyobb léptékű látványt generálnak interferencia révén, meg ilyesmi. De hagyjuk ezt a biológusokra és a fizikusokra. Ragadjuk meg inkább az alkalmat, és gyönyörködjünk a Nikola által prezentált részletekben. Előbb azonban következzék néhány technikai megjegyzés.



2014. november 19., szerda

Én így csinálom: Lombgyűjtés gereblyével és hólapáttal

Ha lombgyűjtés, illetve lombrakodás közben lepnél meg az udvarunkban, akkor nagyjából ez a látvány fogadna:

Lentebb majd találsz néhány videót, amelyekből kiderül, pontosan hogyan is használom őket. Előzetesként csak annyit, hogy ez a két könnyű eszköz (a gereblye 3/4 kg, a lapát pedig 3/2), melyet tavaly még fel tudtam emelni a vállammal egy magasságba, pedig akkor sem voltam már egy Toldi Miklós, gyakorlatilag a két kezem meghosszabbításaként szolgál a munkában, melyeket természetesen egyszerre használok.
Két megjegyzés a képhez: (1) Nem, a gereblye végét nem akasztottam fel a fügefára, és damilt sem használok a lapát esetében, hanem én tartom mindkét szerszámot. (2) Nem, a hónom alatt nem az izmaim feszítik ki annyira a pulóveremet, és nem is rejlik benne valamiféle konzol vagy gipszkötés, mely megtámasztaná a karomat. Egyszerűen csak nagyon bő a pulcsim. De munkához ezt szeretem, mert nekem így a jó, mondhatnám: ez nekem "Guten Tág!"
Évek óta lapáttal és villával dolgozom, kézzel sose. Olyan ez, mint késsel-villával enni: nem kened össze a kezed, mint a McDonald's-ban. Akinek macskaszarató... bocsesz, melléütöttem... Szóval akinek macskaszerető szomszédjai vannak, mint nekem, jobb, ha nem kézzel gyömöszöli azt a lombot a talicskába, mert könnyen macskaszőrös lesz a keze.

Mért pont ezekkel dolgozom? 


Amennyire a faluban bóklászva látom, gyakorlatilag mindenki ehhez hasonló lombseprűt használ:



2014. november 18., kedd

Én így csinálom: Talicskázás elengedett kormánnyal

Én így csinálom...

Eljött az ősz, eljött a lombgyűjtés, a lomb komposztálásának és az érett komposzt szétterítésének ideje. Legalábbis az én kertemben. De remélem, nem kapkodtad el a dolgot, és számodra is maradt még hasonló teendő, mert a mai kényszerszünetet arra használom fel, hogy a következő néhány bejegyzésben beavassalak néhány olyan trükkömbe, amelyekre az elmúlt évtizedek során jöttem rá.

A bejegyzések közös mottója: én így csinálom – mert számomra így a könnyű, így a jó.

Ha nagy a kerted, sok a lehulló levél és a levágott fű, és utálsz úgy gondolni ezekre, mint olyan zöldhulladéktömegre, amelytől minél előbb meg kell szabadulnod, és nincs pénzed arra, hogy másokat dolgoztass magad helyett, vagy azért nem fogadsz fel mást, mert úgy gondolkodsz, ahogy én:
"Ha jogot formálok arra, hogy Földanya egy területét passzióból a magaménak tekintsem, akkor illendő, hogy azt magam gondozzam, hogy olyanná alakítsam természetes állapotából, amilyennek én szeretném!" 
akkor javaslom, olvasd el amiket írok, mert arra semmi szükség, hogy a munka fárasztóbb legyen a kelleténél, márpedig nem feltétlenül áll az a tétel, hogy egy munkát (mindenkinek) úgy a legkönnyebb elvégezni, ahogy mások csinálják.

És persze az én receptemnél is jobb lehet a Tied.

Hegymászóheveder új funkcióval


Talicskázás elengedett kormánnyal



Ezt a mutatványt kb. negyed évszázada használom a talicskázás megkönnyítésére. Néha még az utcán is akadt talicskás cipelni valóm (elég sok bontott mészkövet és sziklát vittem haza innen-onnan, amit talicskába rakni könnyebb, mint kézikocsiba  egyszer majd megmutatom a trükkjét, hátha nem ismered), és néha lazán kezet nyújtottam egy-egy ismerősnek, élvezve a meglepetést az arcán, amikor egy pillanatig azt hitte, hogy fél kézzel is meg tudom tartani a teli talicskát.

A mellhevedert 1983-ban készítettem magamnak hegymászáshoz abból az anyagból, amelyet az autók biztonsági hevederéhez árultak akkoriban. (Még alapfokú oklevelem is van hegymászásból, mely arra képesít, hogy kávét és frissítőket vigyek fel a sziklafalra a nagyok után, ha azok megszomjaznak :)

A heveder


Környezetrajz. A két rekeszből álló komposztáló (jobbra a háttérben) a kert/udvar leghátsó zugában van, azon a ponton, amely egyes feng-shui-szakértők (értsd: a feleségem) szerint a birtok "gazdagság" centrumát képezi, ami részben megmagyarázza márkás és exkluzív öltözékemet. A komposztot ugyanolyan szárazon rakott kőfalszakaszok határolják, amilyent hátul látsz. Azokat a köveket is talicskával hurcolásztam körbe az udvaron, aszerint, hogy hol volt szükség rájuk. Balra lent egy tuskó látszik, mely egyike azoknak, amelyeken körülüljük a tüzet, ha éppen tüzelünk. A tuskón belül fekete lóhangyák laknak, amelyek gyakori látogatói a komposzthalomnak, mert mi ételmaradékot is vetünk rá, amit állítólag nem volna szabad, de mi ezzel nem törődünk. Köszönöm a figyelmedet.
Néhány évig rendeltetésszerűen használtam a hevedert, de aztán bevetettem a sódertalicskázás megkönnyítésére is. Az évek során vagy 20 köbméter sódert és egyebet cipeltem fel benne az utcáról az udvarunkig, mert nem volt saját bejáratunk. Úgy számolom, hogy hogy 1 köbméter felhordása cirka 5 km sétát jelentett, és igyekeznem kellet, hogy ne kelljen közterület-foglalási díjat fizetni. Az út fele felfelé vitt, sóderrel megpakoltan, fele pedig lefelé, üres talicskával, esetleg benne valamelyik gyerkőcömmel, akik imádtak egykerekűzni.

Hogy valami használhatót is mondjak: a két akasztó 7 milliméteres hegymászózsinórból van. A hossza úgy van beállítva, hogy ne kelljen behajtanom a karomat, ha arra akarom áttenni a súlyt a vállamról. Így lényegében a markolásommal szabályzom, hogy a kezemet csak manőverezésre használom-e, vagy könnyítem a vállamra nehezedő terhet, vagy teljesen leveszem róla.

Videó (csak 18 s, ennyit simán ki lehet bírni)




Jön!

Nem feltétlenül az alábbi sorrendben és bontásban

  • Lombszedés PP gereblyével és hólapáttal
  • Szénaszedés PP gereblyével
  • Szecskázás fűnyíróval (azt, hogy az igazi szecskázót hogy használom, ha használom, meg sem merem mutatni)
  • Komposzt kijuttatása a gyepre 3 gereblye, 1 vaslapát és 1 talicska segítségével
  • A buxushernyó saga (szaga, szagának?) folytatása
  • BeetleJuice és poloskaszörp (a Jarral jól megjárja a poloska)
  • Kapuoszlopburkolás helyett kapuszlopfestés