Szivárgó madáritató kezelése

Itt a tavasz, itt a' itató ...

Ezt a madáritatót egy régi osztálytársam, Balogh Misi, faragta nekem "tömör" mészkőből.

Aki nem szereti a hosszas történeteket, íme a recept. Ha szivárog a madáritatód, mint ez itt (lásd a nedvesedésre utaló sötét foltot a két kő határán, melyet nem loccsanó víz okozott), akkor  végy egy jó csipet lenmaglisztet, keverd el vízzel, és töltsd az itatóba. Biocuccról van szó, nem árt a madaraknak, és eltömi a kisebb kapillárisokat. Ha a lyukba belefér az ujjad, akkor dugd be azzal! Csak vicceltem: használj parafadugót, az is bio.

 ... csak folyik egy csöppet, de nagyon!

Megvan már vagy tíz éve, de mindig is szivárgott belőle a víz. Legalábbis a szezon elején, amíg az algák és egyebek, amelyek az alján növekednek, el nem tömik a fenekén a kis csatornákat. Ez a kézenfekvő biomódszer, amelyet tavaly is alkalmaztam az itató inkontinenciájának gyógyítására, eléggé hosszadalmas metódus. A madáritatót kétszer is fel kell tölteni naponta, és akkor is eltart vagy két hétig, ha nem hibázom. Ha hagyom, hogy egyszer is kiszáradjon közben, akkor még tovább tart a folyamat. Tavasszal aztán kezdődik minden elölről, mert az itatót télen szárazon tartom, hogy szét ne fagyjon, és a kiszáradás megszünteti a vízzárást.

Több nem bio módszerrel is kísérleteztem, hogy eltömítsem a pórusokat:

• cementtejjel,
• betonimpregnálóval,
• vízüveggel,

de egyik sem hozott tartós eredményt. Tavaly nyár elején aztán eszembe jutott valami.

2013 májusában együtt kenuztunk Lányi Péter barátommal (és népes csapatával) a Vajas-patakon, és felemlegettünk egy  25+ éve történt mókás esetet. 1985-ben együtt jártuk az országot rozoga kocsijával, hogy felfrissítsük az útvonaladatokat azokhoz a kerékpáros túraajánlásokhoz, amelyeket készülő Bicajoskönyvembe szántam.

Péter kocsijának hűtője rosszabb volt, mint a madáritató: óránként kellett vizet tölteni bele, mert valahol szivárgott. Elmentünk egy szerelőhöz, de nem találta a lyukat. Azzal bocsátott utunkra, hogy vegyünk lenmaglisztet, és keverjük a hűtővízbe, az majd eltömi a nyílást. 

Akkor hallottam életemben először a lenmaglisztről: meglepetésemben elfelejtettem megkérdezni a szerelőtől, hogy hol árulják. Az egyik faluban bementünk egy vasboltba, de nem tartottak. Viszont a boltos forró nyomra igazított minket: a gyógyszertárban kell keresni a cuccot. Furcsállottam a dolgot, de azért bementünk egy patikába, és szégyenlősen megkérdeztük, hogy tartanak-e. Tartottak!

Amikor fizettem a portékáért, megkérdeztem a hölgyet, hogy tulajdonképpen mire való a lenmagliszt. 

– Autósok szokták venni, ha folyik a hűtő – válaszolta.

Szóval ez az eset jutott eszembe tavaly. Gondoltam, kipróbálom a természetgyógyászatnak ezt a módszerét a madáritatóra is. Természetesen a rendszerváltás a lenmaglisztet is érintette, és most már nem patikában árulják, hanem drogériában. Beszereztem egy zacskóval.

De már nem is ...

Itt már csak az idei év jelesebb eseményeit sorolom, bejegyzésemet konklúzióval zárva le.

• 2014. március 1. Feleségem kijelenti, hogy tavasz van: állítsuk talpra a madáritatót. Nyomban engedelmeskedtem, és a madáritatót azonnal meg is töltöttem friss vízzel.
• 2014. március 2. Reggelre a víz elszivárgott, a madáritató alja csontszáraz volt. Eszembe jutott a lenmagliszt. Egy jó csipetet belekevertem néhány liter vízbe, ami elég volt ahhoz, hogy az itatót félig megtöltse.
• 2014. március 3. Reggelre apadt a vízszint – naná, hiszen a lenmagliszt aközben tömi el a kapillárisokat, hogy a szivárgó víz beviszi oda –, de nem folyt el az egész. Miközben a vízszintet ellenőriztem, igazítottam a madáritató helyzetén, és a víz meglódult benne. Akkor jöttem rá a lenmagliszt trükkjére. Az ázott liszt sűrűsége megegyezik a vízével, ezért se fel nem jön a tetejére, se le nem ülepszik benne: marad "lógva", ahol volt. Mért jó ez? Azért, mert a keverék úgy viselkedik, mint egy oldat: lényegében homogén, ezért a szivárgó "lenmaglisztoldat" koncentrációja hosszú időn keresztül állandó marad, és mindig újabb lisztszemcséket visz be a kapillárisokba.
• 2014. március 4., azaz ma. A tegnap este tiszta vízzel csordulásig feltöltött keverék ma estig szivárgott ugyan valamit, de a szint alig apadt.

Konklúzió: A lenmagliszt bevált, hiszen a vizet úgyis cserélni szoktam 1-2 naponta, mert a madarak összepiszkolják, annyit pedig már most is kibír az itató.