2014. november 26., szerda

Bandzsítós 3D... Mi is az?


Hogy az orromba fog folyni a sör?
Ne aggódj, vigyázok.
A bandzsítós sztereó képpárok használatához (angolul cross-eye vagy convergent stereo) nincs szükség semmiféle segédeszközre (speciális szemüvegre), mindössze egy kis gyakorlatra a bandzsítás terén, amit könnyebben elsajátítasz (szerintem), ha érted is a dolgot, nemcsak csinálod. Állatorvosi lóként a tülkös szarvasbogarat (Sinodendron cylindricum) használhatod a gyakorláshoz. Pontosabban: a szemléltetés alapja egy olyan sztereófelvétel lesz, melyet Rahmé Nikola természetfotográfus készített erről a bogárról. A jelen bejegyzést ugyanis eredetileg technikai bevezetőnek szántam a következőhöz, melyet a figyelmedbe ajánlok, hogy lásd, milyen remek alkalmazásai vannak ennek az egyszerű technikának:



Ezt látnod kell: Válogatás Rahmé Nikola sztereómakróiból

Tülkös szarvasbogár (Sinodendron cylindricum) 26
kockából álló gif animációja Rahmé Nikolától (forrás),
Itt is érzékelhető a tér a mozgás miatt, de a bejegyzés
címe valódi 3D-s hatású statikus képekre utal.
Rahmé Nikola nagy felbontású sztereó és egyéb makróit elnézve az jutott eszembe, mekkora kiváltság az nekünk, embereknek, hogy a közönséges látható fényre építő foto- és számítástechnika  segítségével szinte körbesétálhatjuk, tekintetünkkel letapogathatjuk az apró rovarok testének finom részleteit. Mintha közöttük járnánk. Ami persze csak illúzió, hiszen a rovaroknak – szólj, ha tévedek – halvány fogalmuk sem lehet arról, hogy néznek ki ők maguk és a többiek. Nemcsak azért, mert az agyuk nem elég fejlett ahhoz, hogy bármit is felfoghassanak, de az optikai berendezésük sem alkalmas a részletek plasztikus érzékelésére. Akkor hát mire való a sok apró pikkely és miegymás, amelyről egy közönséges fotósnak sincs sokkal több saját tapasztalata, mint a bogárnak magának? Néhányról tudunk: a lepkeszárny apró pikkelyei például nagyobb léptékű látványt generálnak interferencia révén, meg ilyesmi. De hagyjuk ezt a biológusokra és a fizikusokra. Ragadjuk meg inkább az alkalmat, és gyönyörködjünk a Nikola által prezentált részletekben. Előbb azonban következzék néhány technikai megjegyzés.



2014. november 19., szerda

Én így csinálom: Lombgyűjtés gereblyével és hólapáttal

Ha lombgyűjtés, illetve lombrakodás közben lepnél meg az udvarunkban, akkor nagyjából ez a látvány fogadna:

Lentebb majd találsz néhány videót, amelyekből kiderül, pontosan hogyan is használom őket. Előzetesként csak annyit, hogy ez a két könnyű eszköz (a gereblye 3/4 kg, a lapát pedig 3/2), melyet tavaly még fel tudtam emelni a vállammal egy magasságba, pedig akkor sem voltam már egy Toldi Miklós, gyakorlatilag a két kezem meghosszabbításaként szolgál a munkában, melyeket természetesen egyszerre használok.
Két megjegyzés a képhez: (1) Nem, a gereblye végét nem akasztottam fel a fügefára, és damilt sem használok a lapát esetében, hanem én tartom mindkét szerszámot. (2) Nem, a hónom alatt nem az izmaim feszítik ki annyira a pulóveremet, és nem is rejlik benne valamiféle konzol vagy gipszkötés, mely megtámasztaná a karomat. Egyszerűen csak nagyon bő a pulcsim. De munkához ezt szeretem, mert nekem így a jó, mondhatnám: ez nekem "Guten Tág!"
Évek óta lapáttal és villával dolgozom, kézzel sose. Olyan ez, mint késsel-villával enni: nem kened össze a kezed, mint a McDonald's-ban. Akinek macskaszarató... bocsesz, melléütöttem... Szóval akinek macskaszerető szomszédjai vannak, mint nekem, jobb, ha nem kézzel gyömöszöli azt a lombot a talicskába, mert könnyen macskaszőrös lesz a keze.

Mért pont ezekkel dolgozom? 


Amennyire a faluban bóklászva látom, gyakorlatilag mindenki ehhez hasonló lombseprűt használ:



2014. november 18., kedd

Én így csinálom: Talicskázás elengedett kormánnyal

Én így csinálom...

Eljött az ősz, eljött a lombgyűjtés, a lomb komposztálásának és az érett komposzt szétterítésének ideje. Legalábbis az én kertemben. De remélem, nem kapkodtad el a dolgot, és számodra is maradt még hasonló teendő, mert a mai kényszerszünetet arra használom fel, hogy a következő néhány bejegyzésben beavassalak néhány olyan trükkömbe, amelyekre az elmúlt évtizedek során jöttem rá.

A bejegyzések közös mottója: én így csinálom – mert számomra így a könnyű, így a jó.

Ha nagy a kerted, sok a lehulló levél és a levágott fű, és utálsz úgy gondolni ezekre, mint olyan zöldhulladéktömegre, amelytől minél előbb meg kell szabadulnod, és nincs pénzed arra, hogy másokat dolgoztass magad helyett, vagy azért nem fogadsz fel mást, mert úgy gondolkodsz, ahogy én:
"Ha jogot formálok arra, hogy Földanya egy területét passzióból a magaménak tekintsem, akkor illendő, hogy azt magam gondozzam, hogy olyanná alakítsam természetes állapotából, amilyennek én szeretném!" 
akkor javaslom, olvasd el amiket írok, mert arra semmi szükség, hogy a munka fárasztóbb legyen a kelleténél, márpedig nem feltétlenül áll az a tétel, hogy egy munkát (mindenkinek) úgy a legkönnyebb elvégezni, ahogy mások csinálják.

És persze az én receptemnél is jobb lehet a Tied.

Hegymászóheveder új funkcióval


Talicskázás elengedett kormánnyal



Ezt a mutatványt kb. negyed évszázada használom a talicskázás megkönnyítésére. Néha még az utcán is akadt talicskás cipelni valóm (elég sok bontott mészkövet és sziklát vittem haza innen-onnan, amit talicskába rakni könnyebb, mint kézikocsiba  egyszer majd megmutatom a trükkjét, hátha nem ismered), és néha lazán kezet nyújtottam egy-egy ismerősnek, élvezve a meglepetést az arcán, amikor egy pillanatig azt hitte, hogy fél kézzel is meg tudom tartani a teli talicskát.

A mellhevedert 1983-ban készítettem magamnak hegymászáshoz abból az anyagból, amelyet az autók biztonsági hevederéhez árultak akkoriban. (Még alapfokú oklevelem is van hegymászásból, mely arra képesít, hogy kávét és frissítőket vigyek fel a sziklafalra a nagyok után, ha azok megszomjaznak :)

A heveder


Környezetrajz. A két rekeszből álló komposztáló (jobbra a háttérben) a kert/udvar leghátsó zugában van, azon a ponton, amely egyes feng-shui-szakértők (értsd: a feleségem) szerint a birtok "gazdagság" centrumát képezi, ami részben megmagyarázza márkás és exkluzív öltözékemet. A komposztot ugyanolyan szárazon rakott kőfalszakaszok határolják, amilyent hátul látsz. Azokat a köveket is talicskával hurcolásztam körbe az udvaron, aszerint, hogy hol volt szükség rájuk. Balra lent egy tuskó látszik, mely egyike azoknak, amelyeken körülüljük a tüzet, ha éppen tüzelünk. A tuskón belül fekete lóhangyák laknak, amelyek gyakori látogatói a komposzthalomnak, mert mi ételmaradékot is vetünk rá, amit állítólag nem volna szabad, de mi ezzel nem törődünk. Köszönöm a figyelmedet.
Néhány évig rendeltetésszerűen használtam a hevedert, de aztán bevetettem a sódertalicskázás megkönnyítésére is. Az évek során vagy 20 köbméter sódert és egyebet cipeltem fel benne az utcáról az udvarunkig, mert nem volt saját bejáratunk. Úgy számolom, hogy hogy 1 köbméter felhordása cirka 5 km sétát jelentett, és igyekeznem kellet, hogy ne kelljen közterület-foglalási díjat fizetni. Az út fele felfelé vitt, sóderrel megpakoltan, fele pedig lefelé, üres talicskával, esetleg benne valamelyik gyerkőcömmel, akik imádtak egykerekűzni.

Hogy valami használhatót is mondjak: a két akasztó 7 milliméteres hegymászózsinórból van. A hossza úgy van beállítva, hogy ne kelljen behajtanom a karomat, ha arra akarom áttenni a súlyt a vállamról. Így lényegében a markolásommal szabályzom, hogy a kezemet csak manőverezésre használom-e, vagy könnyítem a vállamra nehezedő terhet, vagy teljesen leveszem róla.

Videó (csak 18 s, ennyit simán ki lehet bírni)




Jön!

Nem feltétlenül az alábbi sorrendben és bontásban

  • Lombszedés PP gereblyével és hólapáttal
  • Szénaszedés PP gereblyével
  • Szecskázás fűnyíróval (azt, hogy az igazi szecskázót hogy használom, ha használom, meg sem merem mutatni)
  • Komposzt kijuttatása a gyepre 3 gereblye, 1 vaslapát és 1 talicska segítségével
  • A buxushernyó saga (szaga, szagának?) folytatása
  • BeetleJuice és poloskaszörp (a Jarral jól megjárja a poloska)
  • Kapuoszlopburkolás helyett kapuszlopfestés


2014. október 22., szerda

Sáska zombik, zombi sáskák

Nyárvégi-őszi bóklászásaim során sok olyan halott sáskára bukkantam úton-útfélen, melyek különböző kórók felső részébe kapaszkodtak halálukban.

Zombi rovarharcos – magamban így gondolok erre a képre, pedig másról van szó. A fotó egy zombivá lett nőstény sáskát mutat. Onnan gondolom, hogy nőstény, mert tudom, hogy annak van egy csipesze hátul a tojások lerakásához. Vagyis az az ijesztő dolog ott alul, nem egy zombi harcos ölőeszköze, hanem eredetileg az élet szolgálatában állt. Ha érdekel a többi felvételem ebben a témában, látogasd meg a Flickr albumomat:
 https://www.flickr.com/photos/nagysandor/sets/72157648492554267/

Eszembe jutott ezekről egy TED videó, melynek magyarításában lektorként vettem részt mostanában. (Lásd az "Ed Yong: Öngyilkos tücskök, zombi csótányok és más parazitamesék" c. részt egy korábbi bejegyzésemben.)

A videó arról szól, hogy különböző élősködők hogyan képesek manipulálni a gazdáikat úgy, hogy az elősegítse a terjedésüket.  Rémlett, hogy hangyák esetében hallottam már egyszer egy olyan gombáról, amelyik arra késztette az áldozatot, hogy utolsó perceiben felmásszon egy kiemelkedő pontra, ahonnan a gombaspórák jól szétszóródhatnak, hogy további hangyákat fertőzzenek meg.

Nem volt nehéz megtalálnom az alábbi videót, mely egy Cordiceps tömlősgombával fertőzött hangya utolsó útját mutatja:



A Cordiceps fajok sáskákat is megtámadnak a Wikipédia szerint. A bökkenő csak az, hogy a spórák egy feltűnő termőtestből hullanak ki, amilyent én sosem találtam a feltételezett zombikon.

Hát akkor mit keres a sok sáskatetem a növények tetején? Lehet, hogy mégsem zombik?



2014. október 6., hétfő

A parasitic Trichopoda fly killing southern green stink bugs arrives in Hungary

... or so I think.

Alternatively, another tachinid fly parasitizing pentatomid bugs in this area (such as Ectophasia crassipennis shown in the picture below) must have acquired a taste for Nezara viridula recently. Considering the increasing number of N. v. nymphs all over the countryside, either possibility is good news for gardeners.

Ectophasia crassipennis, a tachinid fly parasitizing e.g. the pentatomid bug Palomena prasina
(Picture taken in Törökbálint, Hungary, August 9, 2014.)

So here is why I believe that the southern green stink bug is parasitized by a tachinid in our area.

I spent a lot of time last summer on taking pictures of the various instars of the southern green stink bug (Nezara viridula) in my garden. I was simply enchanted by their beautiful colors.
An adult stinkbug and a beautifully colored 5th instar nymph.
(Picture taken in Törökbálint, Hungary, July 13, 2013. See my Flickr album for more pictures of the bug.)
I also took a number of pictures of an adult sitting on the purple leaf of a bush of ‘Orange Rocket’ Berberis because I liked the color contrast. None of the images turned out sharp enough, but I had not discarded them nonetheless because of the two oval specks on the back of the insect, which had escaped my attention while taking the pictures. I thought they might be mites, but I could not see any legs and the color was also uncommon for a mite, which puzzled me.

I took this picture in my garden last year, on July 13, 2014. I believe, the two oval specks on the back of this adult stinkbug are parasitoid eggs, probably those of  Trichopoda pennipes
(Picture taken in Törökbálint, Hungary, July 13, 2013. See my Flickr album for more pictures of the bug.)

This year, I have been trying to organize the thousands of pictures I have on insects, spiders and the like, and this work includes some digging into the readily available literature on the Net.

A couple of months ago I run into an excellent summary on  Nezara viridula from University of Florida (UF). 

Figure 11 of the UF article shows a picture of the feather-legged fly (Trichopoda pennipes) that is similar to the following picture that I found in a Wikipedia article on this fly:


Feather-legged Fly (Trichopoda pennipes) 2.jpg

More importantly, Figure 12 of the UF article shows a picture of an adult Nezara viridula too, with four parasitoid eggs on its back. That picture made me remember that I took a similar picture myself last year. (See the second picture on this page.) You can also compare my picture with the following one that I have borrowed from the Wikipedia article:


I think I have every reason to believe that I found an indirect evidence of the presence of Trichopoda pennipes in Hungary. Its presence is not really surprising either. Why? Because feather-legged fly has been present in Europe for some years according to these references:

The arrival of this fly in Hungary (or the alternative explanation mentioned in the introduction) hopefully means that the Nezara viridula population will gradually drop to a tolerable level in our country.

References

The UF article: http://entnemdept.ufl.edu/creatures/veg/bean/southern_green_stink_bug.htm
The Wikipedia article: https://en.wikipedia.org/wiki/Trichopoda_pennipes
Info on tachinids in French: http://aramel.free.fr/INSECTES15-53.shtml



2014. szeptember 17., szerda

Puszpángmolyinvázió 1 – Törökbálinti képek

A buxusmolyinvázió első jeleit kerek két hónapja, 2014 július 19-én észleltem a kertünkben, fűnyírás közben. Arra lettem figyelmes, hogy a buxuson lévő vízszintes pókhálók tele vannak zöldes színű „söréttel”.


Nem kellett soká keresgélnem, hogy felfedezzem a tetteseket, a szép, zöld színű hernyókat is.

A lepkék ekkor még nem tűntek fel.

Akkor még fogalmam sem volt róla, miféle hernyók ezek, de sejtettem, hogy a buxuslégyhez (Monarthropalpus buxi) hasonló specialistát tisztelhetek bennük, hiszen a puszpáng mérgező, ezért akármi nem eszi meg. Azóta rengeteg időt, energiát és agyalást fordítottam a problémára. Tegnap néhány élő hernyóra lett volna szükségem egy kísérlethez, és mivel – szerencsére – épp szűkében voltam már a készletnek, kiszaladtam a Szérűskertbe, arra számítva, hogy talán találok párat, mert szép buxusok nőnek ott. Nos, hogy mit találtam, azt lentebb láthatod.
  • A jelen bejegyzés publikálásával egyidejűleg (2014.09.17.) jeleztem a problémát Fernengel András törökbálinti képviselőnek.
  • Kiegészítés (2014.09.18.): A Szérűskertben és a régi temetőben található puszpángok permetezése megtörtént. Horváth Gyula közlése szerint Mospilan (hatóanyag: acetamipirid) kontakt & felszívódó hatású permetezőszert használtak.
  • Gyors tájékoztatásért a Nyugat-magyarországi Egyetem letölthető összefoglalójához fordulj (mielőtt elhamarkodottan kivágnád a tarra rágott buxust):
    A selyemfényű puszpángmoly (Cydalima perspectalis) elleni védekezés lehetőségei.
  • Onlájn szaktanácsok Vétek Gábortól (Corvinus Egyetem) kaphatók ezen a linken:
    http://www.gazdabolt.hu/index.php?route=account/customer_support/posts&topic_id=32079
  • A saját tapasztalataimról később számolok be, de néhány tippet lentebb is adok. 



2014. július 13., vasárnap

Egy szimpla kis darázs – extrákkal

A napokban rovarokat fotózgattam a törökbálinti József-hegyen. Többek közt olyanokat, melyek az egynyári seprence virágait látogatták. Lekaptam egy kb. 10 mm-es darazsat is néhányszor. Semmi különöset nem vettem észre rajta, de ott volt, hagyta magát, és ez nekem elég volt a cselekvéshez.

Egy szimpla kis darázs az egynyári seprence virágán.
(Ha azt hiszed, hogy most találtam ki ezt a nevet, nézz utána a Wikipédiában :)

A meglepetés otthon ért, amikor megnéztem a darázsról készült sikerültebb képeket. Nem akartam hinni a szememnek. Moldova György „Kettős verseny hegedűre és írógépre” c. groteszkje jutott eszembe róluk, csakhogy nem miniatűr írógép vagy hegedű nőtt ki a teremtmény kezéből, hanem valami műanyag bukszaféle, lappát vagy kapa, esetleg elméretezett műköröm. Plusz rengeteg oda nem illő dolog is volt a testén, melyeket atkáknak néztem:

A darázs balról. Figyeld a barnás pöttyöket a testén, melyek a feje tövén és a potroha elülső részén egy-egy sűrűbb foltot alkotnak. Ezek az atkák. Sajnos, a kép nem elég éles és nem elég jó felbontású ahhoz, hogy látni lehessen a lábaikat. Figyeld a hátrafelé álló műkörömszerű dolgot, mely a hátrahajló csáp hegye és az előreálló középső láb között látszik. Ez a sárga színű első láb végét alkotja, mely ívben hajlik előre a darázs „álla” alá.
A darázs jobbról. Az atkák eloszlása olyan, mint a baloldalon. A „műköröm” itt nehezebben vehető ki, mert a színe összemosódik a hátteret adó szirmokéval. Érdemes megnézni ezt a Flickr albumomat, mert ott több kép is van:
  https://www.flickr.com/photos/nagysandor/sets/72157645219810760/

Miféle darázs lehet ez?



2014. június 20., péntek

Pszt! Tojik a pók!

Az alábbi felvételt egy elöregedett csavarfűz elhalt kéregdarabjának belső oldaláról készítettem (2014.05.23.). Egy pókanya látszik rajta a „fészkén” elterpeszkedve. Nem éppen madárpóknyi, ahogy esetleg gondolnád: a testhossza mindössze 6,7 mm (ami a kategóriájában kb. felér egy pankrátorral), és a 2. lábpár két vége közt mért távolság is csak 25 mm. A tojások narancsszínben derengenek át a fészek szövedékén.
A kéreg belső oldalának részlete a pókkal. Lentebb mutatok egy részletdúsabb felvételt is, mely a Flickrről töltődik le, és teljes képernyős nézete is van.



2014. június 2., hétfő

Látványos örvénygyűrűk

Az alább beágyazott „Extraordinary Toroidal Vortices” című YouTube videó különleges és látványos példákat mutat olyan örvénygyűrűkre, melyeket delfinek, belugák (fehér delfinek), hosszúszárnyú bálnák, vulkánok, hidrogénbombák és emberek produkálnak. Szerepel benne továbbá egy "Nassim Haramein's Dual Toroid" (Nassim Haramein kettős toroidja) című animáció is közvetlenül a Cár-bombáról szóló rész előtt. Ez nem tudom, mért került a videóba. (NH áltudós és álfizikus csodaguruféle.)

Akit a látványon kívül érdekel a dolog fizikája is, alább talál egy kis háttér-információt is az eredeti oldal angol szövege és egyéb források alapján


2014. május 24., szombat

Barna kocsonyakupacok a gyepben eső után

Néhány éve vettem észre először nedves időszakokban, hogy kertünk egyes részein zöldesen áttetsző, csokipudinghoz vagy zseléhez hasonló dolgok jelennek meg a kikopott gyeprészeken és a ritkán használt járólapokon. Minthogy a megjelenésük, noha amorfabb, némileg emlékeztetett egy nyirkos, barna csészegombára, az olykor tenyérnyi telepeket valamilyen primitív gombának könyveltem el magamban.
A "Nostoc commune cianobaktérium-telepek" című
Flickr-albumomban további képeket is találsz a fajról.

Régóta terveztem, hogy utánajárok az interneten, milyen gomba lehet, csak mindig megfeledkeztem róla. A minap épp a digitális felvételeimet rendezgettem, amikor a mellékelt képek arra késztettek, hogy beüssem a Gugliba: „jelly-like fungus in lawn”. Néhány lépés után kiderült, hogy nem gombáról van szó, hanem a Nostoc commune nevű kozmopolita cianobaktériumról. Mivel magyar internetes irodalma gyakorlatilag nincs ennek a lénynek, gondoltam, készítek egy kis összegzést másoknak is. Az internetes forrásaimat a bejegyzés végén adom meg.


2014. május 11., vasárnap

Állati történetek a TED-en

Négy olyan állati (jó) TED előadást ajánlok ezen az oldalon, melynek magyarításához 2014 első harmadában fordítóként vagy lektorként járultam hozzá. Van köztük humoros, van köztük hátborzongató, de unalmas egy sincs. Ha tetszett valamelyik, látogasd meg a videóválogatásom ezen a helyen: http://nagysandor.eu/TED/, ill. a közreműködéseimet a TED listáján: http://www.ted.com/profiles/1551186/translations. Javaslom, hogy a TED videóihoz ne Internet Explorert használj!

1. Ed Yong: Öngyilkos tücskök, zombi csótányok és más parazitamesék


Összefoglaló: Mi, emberek, büszkék vagyunk szabad akaratunkra és függetlenségünkre. Ám elképzelhető, hogy létezik egy láthatatlan és sötét hatás, mely elkerüli figyelmünket. Lebilincselő, szórakoztató és felrázó előadásában Ed Yong, tudományos újságíró, elmagyarázza nekünk, hogyan finomították tökéletesre a paraziták a manipuláció művészetét. Lehet, hogy mi magunk is befolyás alatt állunk? Több mint valószínű. (Tárgyszavak: Artemia csiga csótány ékes ősdarázs galandféreg húrféreg macska métely parazita sórák Toxo zombi. Megjelent: 2014.05.11.)



A három állatnak köze van egymáshoz.
Hogy mi, az kiderül a fenti videóból!



2014. április 28., hétfő

Kefirkészítés olcsón, tisztán, házilag? Lehetetlen!

Vagy mégsem?


A kefir kiváló ital! (szimbolikus kép)
Sokat gondolkodtam azon mostanában, hogy ha Spoóroloós János lennék (márpedig aki ismer, tudja, hogy Sándor a nevem), hogyan készítenék magamnak kefirt olcsón, egyszerűen, házilag, ha értékes időmből tudnék szakítani, mondjuk 3 percet a gyártásra. Az alábbi gondolatkísérlet receptjét – értelemszerű változtatással – Pilsner Urquell, hagymás zsíros kenyér vagy tejbegríz előállítására is lehet alkalmazni. Azért említem ezeket, mert a Milli-féle kaukázusi kefiren kívül ezek azok az ételféleségek, amelyeket életem bizonyos szakaszaiban annyira szerettem, hogy képtelen voltam őket megunni. (Az „ételféleség” kifejezést egy harminc év előtti és ötven feletti, harcias Izabella utcai házmesterasszonytól parafráztam el; a „parafráz” igét pedig most találtam ki, mert szeretem a szavaimat jól megválogatni.)

Arra gondoltam, hogy először megadom a receptet, aztán írok valamit arról is, hogy mért gondolom úgy, ahogy. Ez már egy ilyen tanári izé nálam. Nyugdíjas docenseknél gyakori.

A kefirkészítés algoritmusa


  1. Végy egy raklap agyonpasztőrözött, agyonhomogénezett tartós tejet a legolcsóbb fajtából.
    • Ez gyakorlatilag mindig 1,5% zsírtartalmú tejet jelent valamelyik Visegrádi országból – tehát baráti tejet, Baráti Áron. (Ki is az?)
  2. Végy egy kupakkal lezárható élőflórás kefirt, ahol és amikor a legolcsóbb.
    • De csak ha szereted, mert különben még így is pénzkidobás. 
  3. Edd meg a kefirt, vagy etesd meg valakivel. 
    • Ne a dobozból idd meg, hanem pohárból, kiöntve a doboz teljes tartalmát.
    • Ne csurgasd ki teljesen a dobozt, hogy maradjon benne „oltóanyag”.
  4. A kiürült dobozt haladéktalanul töltsd meg tejjel (lásd az 1. pontot). 
    • Ne használj tölcsért, és egyenesen a tejes dobozból öntsd a tejet, a mosogató felett. Így nem kerülnek „idegen” bacik és gombák a tejbe, és nem csurgatod le a tejet a konyha perzsaszőnyegére.
  5. Csavard vissza a kefires doboz kupakját, öblítsd le vízzel a külsejét, és töröld szárazra.
  6. Húzz egy strigulát a kefires doboz oldalára alkoholos filccel. 
    • Ez talán a legfontosabb lépés. Ha kihagynám, nem nevezhetném ezt az algoritmust a képzeletbeli kefirgyártás tízparancsolatának. 
    • Másrészt meg fogod látni, hogy idővel gyarapodni fognak a strigulák némelyik dobozon. (Nem viccelek: ez benne van az algoritmusban.) Ha nyitsz egy „Újrahasznosítási eredményeim” c. naplót, minden 10 strigula után beírhatsz magadnak egy piros csillagot, hogy aztán eldicsekedj vele barátaidnak. De ne csalj, mert ellenőrizni fogom!
  7. Rázd össze a megtöltött doboz tartalmát, és rakd félre valahová a konyhában. 
    • Hagyd szobahőmérsékleten: ne tedd túl meleg helyre (tűző napra, fűtőtestre), de persze a hűtőbe se.  20-24°C-nál szerintem 24 óra elég. Gondolom, nyáron fél nap is megteszi.
  8. Időnként (mondjuk fél naponta, vagy reggel és este) rázd össze, kóstold meg, és ha jó már, lásd a 3. pontot,
    • vagy tedd be a hűtőbe, amíg el nem fogyasztod.
    • Ha nem elég savanyú még, vissza a 7. ponthoz.
  9. Ha a doboz alul savót ereszt már, vagy az íze már nem az „igazi”, akkor vissza a 2. ponthoz.
    •  Ez több strigula esetében előbb-utóbb várható.
  10. Ha fogytán a tej, vissza az 1. ponthoz.

Mért csinálnám úgy a helyemben, ahogy leírtam?


Természetesen azért, mert olcsó, pofonegyszerű, tiszta, pepecselésmentes, és megfelel az újrahasznosítás elvének. Na és persze az sem mellékes, hogy működik a dolog. Legalábbis ez a munkahipotézisem. (Persze, elvileg elképzelhető az is, hogy ki is próbáltam már, csak nem árulom el.)

Maláta, víz és komló – a Pilsner Urquell fő összetevői. (Szimbolikus kép)



2014. április 24., csütörtök

Mért habzik el a sör a "szájon vágott" üvegből?


Minden, amit egy sörivónak a felületi feszültségről tudnia kell


Ha igaz, ilyen minirobbanások tömege
teszi ki a látványos sörejekciót az
üvegből (a GIF forrása)  
Sörivók generációi adják tovább az újoncok elképesztését szolgáló bennfentes hagyományt, mely abból áll, hogy az öreg róka rácsapja üvege talpát a zöldfülű cimbora frissen kinyitott üvegének szájára, és nyomban félreugrik, hogy a kihabzó sör ne menjen rá a nadrágjára.

Sokan ismerik ezt a trükköt, de csak kevesen értik az okát. Michael Moyer, a Scientific American egyik instant okostojása mindent elmagyaráz. (Aztán jövök én. Aztán a többiek. Ha hagyod :)

A videófordítás apropója: Erdőtakarítás Törökbálinton (2014.04.12.). A jutalomsörök közül kettő az alábbi videón bemutatott módon végezte.

2 perces videó — Instant Egghead #66


Magyarítás NagySandor.EU



Most én jövök egy pici okostojáskodással (de csak, ha hagyod :)



2014. április 17., csütörtök

Zombi a szomszédban? Ne már!

Hogyan válnak az állatok zombivá? És mi?


Az alábbi videó hivatalos összefoglalója:

Horrorfilmbe illő dolog, de tény, hogy sok állat kerül zombiszerű állapotba azáltal, hogy parazitáik átveszik az uralmat felettük. És mi a helyzet az emberrel? Katherine Harmon, a Scientific American szerkesztője, hátborzongató oldaláról mutatja meg nekünk a Természetet...

Elgondolkodtató kérdés:

Lehet, hogy a macska evolúciós hasznot húz abból, hogy a gazdáját megfartőzi a Toxoplasma gondii nevű egysejtű petéivel? (Lásd lentebb annak a hasznát, hogy az egerek kapják el a fertőzést.)

Önmegnyugtatás:

Szerintem én még nem kaptam el a kórt, és a macskák tudják ezt, mert menekülnek előlem. De mindent megtesznek azért, hogy ez ne így legyen. Szerintem titokban kifigyelték, hogy a fák alól felszedett gyümölcsöt mosatlanul tömöm a számba. És most taposóaknákat helyeznek el a kertben, fűvel álcázva...

Most pedig jöjjön a Scientific American 2 perces videója:




2014. április 10., csütörtök

Mindentudó áttételkalkulátor

Új Flex applet az Asimov Tékában magyarázatokkal


Kép forrása: Bikemag
Dirk Feeken német és angol feliratozással készített appletje, amelyet itt most a figyelmetekbe ajánlok, Pintér András Pál jóvoltából került látókörömbe az idei tavasz második napján. Nyomban felajánlottam a szerzőnek a magyarítást, aki készségesnek mutatkozott. Sajnos a Flex projekt, amelyben az applet készült, korántsem annyira flexibilis, ahogy a név alapján elvárhatnánk, így a magyarítás nem sikerült. Készítettem viszont hozzá egy képernyőfelvételekkel illusztrált oldalt, mely ezen a linken található az oldalba integrált applettel együtt:


Mit tud az applet?


Ahogy a címben jeleztem: mindent. Vagy majdnem. Vegyük először azt, hogy mit nem tud:


2014. március 21., péntek

Fantasztikus áttételkalkulátor fixihez!

Magyarított applet a SURPRACE-tól

Az alábbi applet eredetije ezen a címen található:

www.surplace.fr/ffgc/
    A magyarított változat erről a címről fut:

    nagysandor.eu/bicajos/surplace/

    természetesen engedély alapján. Az applet után mutatok róla néhány képernyőfelvételt, valamint hozzáfűzök egy-két magyarázatot. Alapértelmezés szerint az angol nyelvű opció jön elő az angolszász egységekkel. Két kattintás, és a magyart látjuk a szokott SI egységekkel.



    Magyar nyelvű opció SI egységekkel

    Így néz ki a magyar nyelvű panel. A francia nyelvűt cseréltem le, az angolt meghagytam:


    2014. március 14., péntek

    Meddig bírod lélegzetvétel nélkül?

    Csak az első öt perc a nehéz ...


    ... mondják.

    Legalábbis a kezdő fuldoknok számára – teszem hozzá a lenti videóból leszűrtek alapján. Mert kellő gyakorlattal a kínok elnyújthatók. De ne vágjunk a dolgok elébe.



    2014. március 13., csütörtök

    Kalória[sz]ámítás

    Miért rosszak a kalóriaszámítások - Instant Egghead #47

    Több ismerősöm is van, aki figyeli a bevitt kalóriákat. Vagy csak hiszi?

    Ma botlottam bele ebbe a kis videóba a Scientific Americantől, amely lényegében arról szól, hogy az ételek kalóriatartalmára építő diéták bizonytalan alapon állnak. Nyomban magyarítottam is, annyira megtetszett. Azt hiszem, mindenkinek érdemes rászánni a 2-3 perces lejátszási időt, akár meg van elégedve a testsúlyával, akár nincs, mert érdekeseket hallunk.


    Ha a beágyazott videóban nem jelenne meg a magyar feliratozás, állítsuk le. Ilyenkor az alján megjelenik ez a beállítósáv:
    A fehér téglalapba kattintva előjönnek azok a nyelvek, amelyeken van már feliratozás. Válasszuk ki a magyart. Azért a magyar szöveget lemásoltam ide is, hátha folyamatosan akarja valaki elolvasni. A kapcsolódó linkeket mindenképp érdemes megnézni!



    2014. március 11., kedd

    Christian & Belloni: Physlet Fizika

    Magyarított weboldalak a Physlet® Physics 2E helyről


    A Physlet® Physics 2E hely lényegében egy 810 animációs oldalt tartalmazó elektronikus tankönyv a fizika alapjairól. A következő kötetekre oszlik:

    Mechanika • Folyadékok • Hullámok • Termodinamika • Elektromágnesesség • Áramkörök • Optika. 

    Mi az a Physlet?

    A Physlet a "Physical Java Applet" (fizikai Java applet) elnevezésből alkotott mozaikszó. A Physlet Wolfgang Christian zseniális invenciója: kicsi (de nagyszerű) Java programokról van szó, melyeket JavaScript hangol össze és paraméterez. Hogy mit tudnak a Physletek, azt megnézheti ezen a blogbejegyzésemen:
    A biciklin mindig szembe fúj a szél...
    A bicajos appletem ugyanis – a Schulphysik.hu többi appletjéhez hasonlóan  – szintén Physletekre épül.

    Szóval Java... Nincs ezzel gond?

    Nos, igen, a Javával gond van mostanában, de speciálisan a Physletek esetében a gondok – a Java jelenlegi, 7.51-es verziójában – elháríthatók. Legalábbis ami az én oldalaimon található Physleteket illeti. Hogy hogyan? Erről szól a következő blogbejegyzésem:
    Hogyan vehető rá a Java 7.51 a Java appletek lejátszására? 
    Érdemes elolvasni a fenti oldal alján az első megjegyzést, melyet magam írtam azoknak, akik
    • nem frissítették még a Javájukat 7.51-re vagy
    • nincs Java a gépükön.

    És hosszú távon? Érdemes egyáltalán a Physletekkel foglalkozni?

    Jó kérdés! A válasz attól függ, ki kérdezi.
    • Ha Ön fizikatanár vagy fizikát tanul, akkor feltétlenül érdemes! Használja őket, amíg lehet!
      Használja ki a már magyarított oldalakat tanításra, ill. tanulásra. És nemcsak az animációk miatt. Christian & Belloni (és az a néhány oktató, aki "bedolgozott" a szerzőpárosnak) nagyon tud mások fejével gondolkodni. Magyarázataikban rávilágítanak azokra a jellemző fogalmi félreértésekre, amelyekkel tanítási gyakorlatuk során találkoztak. 
    • Ha én kérdezem magamtól, hogy érdemes-e folytatnom a magyarítást, akkor bizonytalan vagyok.
      2013/2014 fordulóján nagy elánnal fogtam bele a magyarításba. Első lelkesedésemben, napi sok óra munkával, kb. két hónap alatt elkészültem 50+ weboldallal. Aztán tartottam egy kis szünetet, mert más projektjeim is vannak. Most, higgadtabb fejjel arra gondolok: jobb, ha visszafogom magam, mert visszajelzések híján azt sem tudom, használja-e valaki azt, ami megvan. Mert hiába tudom én, hogy jók, ha akkor veszik észre őket mások, amikor a Javának esetleg végképp befelhőzött, akkor értelmetlenül fecsérelem az energiámat a magyarítás folytatására.

      Kérés a fizikát tanító vagy tanuló látogatóhoz

      Ha úgy gondolja, hogy érdemes folytatnom a hely magyarítását, írja meg ezt a véleményét  a bejegyzés végén található üzenő mezőben. Örülnék, ha elárulná magáról, hogy tanárként vagy diákként ír-e, de nem kell azonosítania magát, és regisztrációra sincs szükség.

      Mielőtt ezt megtenné, látogasson el erre az oldalamra, hogy érdemben tudjon dönteni ebben a kérdésben:
      Ajánlott böngészők: Firefox FF és Internet Explorer IE.
      A Chrome Chrome néha kiakad a Physletektől.
      Tanulmányozza a már magyarított illusztrációkat, kezdve pl. ezzel az optikaival, mely az egyik szemem fénye:
      Íme egy képernyőfelvétel az appletről:


      Véleményét és fáradságát előre is köszönöm,
      Nagy Sándor m&m


      2014. március 9., vasárnap

      A bicikli áttételskálája

      Új HTML5 szimuláció az Asimov Tékában


      130 évvel ezelőtt, ha ránéztél két biciklire, rögtön láttad, melyikkel tudnál gyorsabban tekerni sík terepen. Természetesen azzal, amelyiknek nagyobb az első kereke. Feltéve persze, hogy elég hosszú a lábad, hogy elérd a pedálját!

      1884-ben ugyanis még közvetlen elsőkerék-meghajtású Penny Farthing tetején feszítve "bicyclerezett" az, akinek telt rá: ahhoz hasonlóval, amit a balra látható gif animáció mutat. (Forrás: eclectech.) Ez az a kerékpártípus, melyet nálunk emberemlékezet óta velocipédként ismernek; de ugyanerre a masinára gondolt 1885-ben hazánkfia, Igali Szvetozár is, a «Cyclist's Touring Club» Consulja, amikor "rendes bicycli"-ről írt a Magyar Elektronikus Könyvtár által 2013-ban MEKwebesített könyvében:


      Manapság egyáltalán nem nyilvánvaló első ránézésre, hogy az 1885-ben kitalált Rover "biztonsági" bicikli ükunokái mekkora kerekű velocipéddel/rendessel állnák a versenyt,


      hiszen ez ma már nem csak és nem elsősorban a kerékmérettől függ, hanem leginkább attól, hogy mekkora a fogszámaránya annak az első és hátsó lánckerék-kombinációnak, melynek segítségével a lánc átadja a hajtókar forgatónyomatékát a meghajtott hátsó keréknek. A kiválasztott áttételtől függően íme három veloméret a lehetségesek közül,

      A 26"-es velocipéd (ha lett volna ilyen), megfelelt volna egy olyan 26-os (tehát 26" = 660,4 mm kerékátmérőjű) MTB-nek, amelyiknél elöl-hátul egyforma lánckerék – pl. 32:32 vagy 22:22 – van beiktatva a lehetséges 3×9 = 27 vagy még több kombináció közül. Az 50"-es velocipéd (ami normális méretnek számított) kb. egy olyan MTB-nek felel meg, amelyen a 44:23 kombinációt választottad ki a sebességváltóval. Nem épp a leggyorsabb! Ami a 100"-est illeti, nyilván kitalálod, mért nem építettek ilyent sohasem. Ugyanakkor egy kommersz MTB 44:11-es fokozata vagy egy országúti gép 52:13-asa már gyorsabb ennél is.
      de kisebbek, sőt nagyobbak is akadnak, köztük olyan, amelynek olyan pici a kereke, hogy leérne a pedál, amikor hajtod. Vedd észre, hogy a 100"-es már így is olyan nagy (lenne, mert természetesen sosem használtak ilyent), hogy Sultan Kösen, a legmagasabb élő ember sem érné el a pedálját a lábával.

      Lényegében erről szól az Asimov Téka új interaktív appletje, melyet ezen a weboldalon találsz:
      Mutatok egy képernyőfelvételt is az appletről és az értékbeviteli felületről. Amit éppen látsz, az az én MTB-m sebességskálája. Az ábra segítségével könnyen ellenőrizheted azt, amit a fenti ábra szövegében írtam. Az applettel ripsz-ropsz kirajzolhatod a saját biciklid áttételskáláját is "veloméret"-ben, azaz "ekvivalens velocipédkerék-átmérő"-értékben:

      Ha a fenti grafikon megfelelőjét elkészíted a saját bringádra, akkor könnyebben átgondolhatod, hogyan célszerű váltani az egyes sebességfokozataid között. Ehhez sok mindent fontolóra kell venned, de az egyik szempont az, hogy igazából hány különböző fokozatod van, és melyek azok a fokozatok, amelyeket csak az első váltó használatával lehet elérni. Itt pl. az látszik, hogy elöl a középső lánckereket használva csak a három legkisebb és a két legnagyobb fokozat nem érhető el. A többi csak finomság, persze olyan finomság, amelyen egy helyezés múlhat egy versenyen. 

      Nézd meg ezt a bejegyzést is, mert érdekelhet:
      Jó szórakozást!




      2014. március 4., kedd

      Szivárgó madáritató kezelése

      Itt a tavasz, itt a' itató ...

      Ezt a madáritatót egy régi osztálytársam, Balogh Misi, faragta nekem "tömör" mészkőből.

      Aki nem szereti a hosszas történeteket, íme a recept. Ha szivárog a madáritatód, mint ez itt (lásd a nedvesedésre utaló sötét foltot a két kő határán, melyet nem loccsanó víz okozott), akkor  végy egy jó csipet lenmaglisztet, keverd el vízzel, és töltsd az itatóba. Biocuccról van szó, nem árt a madaraknak, és eltömi a kisebb kapillárisokat. Ha a lyukba belefér az ujjad, akkor dugd be azzal! Csak vicceltem: használj parafadugót, az is bio.


       ... csak folyik egy csöppet, de nagyon!

      Megvan már vagy tíz éve, de mindig is szivárgott belőle a víz. Legalábbis a szezon elején, amíg az algák és egyebek, amelyek az alján növekednek, el nem tömik a fenekén a kis csatornákat. Ez a kézenfekvő biomódszer, amelyet tavaly is alkalmaztam az itató inkontinenciájának gyógyítására, eléggé hosszadalmas metódus. A madáritatót kétszer is fel kell tölteni naponta, és akkor is eltart vagy két hétig, ha nem hibázom. Ha hagyom, hogy egyszer is kiszáradjon közben, akkor még tovább tart a folyamat. Tavasszal aztán kezdődik minden elölről, mert az itatót télen szárazon tartom, hogy szét ne fagyjon, és a kiszáradás megszünteti a vízzárást.

      Több nem bio módszerrel is kísérleteztem, hogy eltömítsem a pórusokat:
      • cementtejjel,
      • betonimpregnálóval,
      • vízüveggel,
      de egyik sem hozott tartós eredményt. Tavaly nyár elején aztán eszembe jutott valami.
      2013 májusában együtt kenuztunk Lányi Péter barátommal (és népes csapatával) a Vajas-patakon, és felemlegettünk egy  25+ éve történt mókás esetet. 1985-ben együtt jártuk az országot rozoga kocsijával, hogy felfrissítsük az útvonaladatokat azokhoz a kerékpáros túraajánlásokhoz, amelyeket készülő Bicajoskönyvembe szántam.
      Péter kocsijának hűtője rosszabb volt, mint a madáritató: óránként kellett vizet tölteni bele, mert valahol szivárgott. Elmentünk egy szerelőhöz, de nem találta a lyukat. Azzal bocsátott utunkra, hogy vegyünk lenmaglisztet, és keverjük a hűtővízbe, az majd eltömi a nyílást. 
      Akkor hallottam életemben először a lenmaglisztről: meglepetésemben elfelejtettem megkérdezni a szerelőtől, hogy hol árulják. Az egyik faluban bementünk egy vasboltba, de nem tartottak. Viszont a boltos forró nyomra igazított minket: a gyógyszertárban kell keresni a cuccot. Furcsállottam a dolgot, de azért bementünk egy patikába, és szégyenlősen megkérdeztük, hogy tartanak-e. Tartottak!
      Amikor fizettem a portékáért, megkérdeztem a hölgyet, hogy tulajdonképpen mire való a lenmagliszt. 
      Autósok szokták venni, ha folyik a hűtő – válaszolta.
      Szóval ez az eset jutott eszembe tavaly. Gondoltam, kipróbálom a természetgyógyászatnak ezt a módszerét a madáritatóra is. Természetesen a rendszerváltás a lenmaglisztet is érintette, és most már nem patikában árulják, hanem drogériában. Beszereztem egy zacskóval.

      De már nem is ...

      Itt már csak az idei év jelesebb eseményeit sorolom, bejegyzésemet konklúzióval zárva le.

      • 2014. március 1. Feleségem kijelenti, hogy tavasz van: állítsuk talpra a madáritatót. Nyomban engedelmeskedtem, és a madáritatót azonnal meg is töltöttem friss vízzel.
      • 2014. március 2. Reggelre a víz elszivárgott, a madáritató alja csontszáraz volt. Eszembe jutott a lenmagliszt. Egy jó csipetet belekevertem néhány liter vízbe, ami elég volt ahhoz, hogy az itatót félig megtöltse.
      • 2014. március 3. Reggelre apadt a vízszint – naná, hiszen a lenmagliszt aközben tömi el a kapillárisokat, hogy a szivárgó víz beviszi oda –, de nem folyt el az egész. Miközben a vízszintet ellenőriztem, igazítottam a madáritató helyzetén, és a víz meglódult benne. Akkor jöttem rá a lenmagliszt trükkjére. Az ázott liszt sűrűsége megegyezik a vízével, ezért se fel nem jön a tetejére, se le nem ülepszik benne: marad "lógva", ahol volt. Mért jó ez? Azért, mert a keverék úgy viselkedik, mint egy oldat: lényegében homogén, ezért a szivárgó "lenmaglisztoldat" koncentrációja hosszú időn keresztül állandó marad, és mindig újabb lisztszemcséket visz be a kapillárisokba.
      • 2014. március 4., azaz ma. A tegnap este tiszta vízzel csordulásig feltöltött keverék ma estig szivárgott ugyan valamit, de a szint alig apadt.

      Konklúzió: A lenmagliszt bevált, hiszen a vizet úgyis cserélni szoktam 1-2 naponta, mert a madarak összepiszkolják, annyit pedig már most is kibír az itató.

      2014. február 17., hétfő

      A biciklin mindig szembe fúj a szél...

      Interaktív Java applet a bicikli sebességét megszabó tényezőkről


      Ha szoktál biciklizni, akkor nyilván volt már olyan érzésed, mintha szeles időben fárasztóbb lenne a bicajozás, mint szélcsendben. Eltekintve persze a ritka alkalmaktól, amikor végig hátszelet kapsz.

      Ez az érzés lehet egyfajta "légy a levesben" dolog is: hiába volt finom a leves, utólag mégis inkább arra a boldogtalan légyre emlékezel, ami az utolsó kanálban bukkant fel a tányér aljáról.

      Ugyanígy, szeles időben tekeregve is kapsz olykor hátszelet, de mégis inkább csak a demoralizáló szakaszok maradnak meg az emlékezetedben, amikor csüggedten tapostad a pedált a széllel szemben.

      Szóval, nem is tudom...

      Illetve nem tudtam mostanáig. E hónap elején azonban nekiláttam, hogy kiegészítsem egy korábban bütykölt biciklis szimulációmat a hátszél/ellenszél figyelembevételével, mert a légellenállás sebességfüggése alapján azt sejtettem, hogy objektív fizikai oka lehet ennek a közös érzésünknek.

      Ha kíváncsi vagy az eredményre, nézd meg a szimulációs oldalamat az alábbi linken. Lehetőleg Internet Explorert IE vagy FireFoxot FF használj, mert a Chrome Chrome, úgy veszem észre, idegenkedik a biciklis témától, és nemtetszését olykor lefagyással fejezi ki:
      Érdemes lesz később is visszatérned, mert azt tervezem, hogy az állóképességet/erőnlétet jellemző "stamina" paraméter megadását sebességkalibrációval próbálom majd megkönnyíteni számodra. Ez ugyanis csak tegnap jutott eszembe (és ki tudja, mi jut még az eszembe később :) . Ez a paraméter azért fontos, mert a segítségével kicsit testre szabhatod magadnak a szimulációt, hogy jobban azonosulj a fentebb látható animált biciklistával, amint a biatorbágyi Nyakas-kővel a háttérben Sóskút felé igyekszik, mondjuk ezen a túraútvonalon:
      Mielőtt a sárgított linkre kattintanál, megmutatom, mit kellene látnod, ha minden rendben zajlott. Íme a Java applet, miután teljesen betöltődött:

      A kis fehér téglalapok a számokkal olyan paraméterek alapértékét mutatják, amelyeket kedved szerint változtathatsz egyszerű átírással. Ha rákattintasz az "Indulhat a futam!" gombra, a szimuláció máris elindul a látható paraméterértékekkel a beállított futamidőig (ez most 200 s), ill. addig, amíg meg nem állítod a szimulációt az "Állj!" gombbal. Érdemes az egeret ráhúzni a gombokra, és a paraméterablakokra, mert felbukkanó magyarázatokkal láttam el őket. Ha lefuttattad a szimulációt, olyasmit fogsz látni, mint amit a következő ábra mutat.
      Így fest a dolog, miután az alapértelmezésekkel lefutott a program. Az eredményből látszik, hogy egy Merckxx kaliberű biciklistára van beállítva, aki ezúttal 50,5 km/h végsebességet képes elérni vízszintes úton szélcsendben. Wolfgang Christian, aki a szimuláció motorjául szolgáló Physleteket megalkotta, zseniális lehetőséget ad arra, hogy "pillanatfelvételt" készíts akár menet közben is a grafikonok bármelyikéről: csak rá kell kattintanod a jobb egérgombbal arra, amelyikre akarsz. 
      Itt például a sebességgrafikonra háromszor is rákattintottam: egyszer kicsivel 60 s előtt (balra fent), kétszer pedig a futamidő lejárta után (jobbra fent és lent középen). Ezek az "úszó" (azaz nem a böngésző által mutatott, hanem önálló) Java ablakok mindaddig a rendelkezésedre állnak (akárhányat készítettél is belőlük), ameddig be nem zárod őket vagy a böngészőnek azt az ablakát, amelyikben az applet futott. Átméretezhetők a sarkuknál fogva, hogy jobban lásd a részleteket (ez történt a jobb felsővel) , vagy "screenshotot" készíthetsz róluk, ahogy én tettem alul a középsővel, hogy a következő képecskét elkészítsem.
      Ha esetleg kíváncsi vagy rá, hogyan készítettem ezt a képet, elárulom. Az ingyenes SnapShottal, amit innen lehet letölteni: http://snapshot.en.softonic.com/.



      2014. január 28., kedd

      Megújuló energia és/vagy/kontra atomenergia?

      A cím napjaink egyik nagy port kavaró kérdését idézi, mely a paksi fejlesztések kapcsán merült fel. Több ellenérvet hallani Pakssal kapcsolatban:
      • Nem így kellett volna ezt az egész dolgot elintézni!
      • Baromi sokba fog ez nekünk kerülni!
      • És lám, mi történt Fukusimában is! Csernobilról nem is beszélve!
      • Akkor mért nem inkább megújulót?!
      Jómagam egyszerű magkémikus vagyok és miegymás, tehát
      • nem politikus
      • nem nukleáris mérnök, 
      • nem közgazdász és
      • nem környezettudós.

      Miegymásként a következők jutnak hamarjában az eszembe:

      • most jönnek a választások;
      • a dolog anyagi oldala nyilván tisztázható; 
      • Fukusimára – ami kétségtelen tragédia volt – rákenődött az egész cunami sara sokak szemében;
      • ami pedig a megújulókat illeti, lásd alább:

      Miegymásként nemrég fordítottam le ezt a TED videót:

      David MacKay: Megújuló energiaforrások – álmok és realitások
      A videó oldalán érdemes a többi linket is megnézni. (Lehetőleg ne IE böngészőt használjon, mert az nem szereti a TED videókat.)

      Nos, David MacKay (1) skót fizikus, (2) elismert környezeti szakértő – magyarul is jelent meg könyve a témában, (2) szereti a megújulókat, és (3) szereti a számtant. Osztott-szorzott, és kijött neki valami, amit én, aki az átlagnál jobban ügyelek a környezetre – nincs autóm és soha nem is volt; gyalog és biciklivel közlekedem vagy a tömegközlekedést veszem igénybe (ma már azt is csak módjával); igyekszem kevés hulladékot termelni; lekapcsolom a vécében a villanyt  – a következőképpen interpretálok (de szabad a pálya: nézze meg Ön is a videót, és interpretálja a saját megítélése szerint):
      • Ameddig nem vagyunk hajlandók az energiafogyasztásunkat drámai módon csökkenteni itt Európában (és persze eszünk ágában sincsen), addig ne is álmodjunk arról, hogy a fosszilis energiahordozókat megújulókkal helyettesítsük, mert országnyi terület kellene hozzá.
      • A nukleáris energia kevésbé ínvázív (kevésbé tolakodó) a megújulónál a fenti értelemben, mert kompaktabb, azaz kisebb területet kell neki feláldozni. (Önkéntesen értve, hiszen Csernobilnál utólag történt területáldozat, amiről szintén van egy érdekes TED videóm, lásd alább.)
      Számomra ez az előadás megrázó volt.

      Persze a jövő tartogathat megoldásokat.

      Azt az abszurd lehetőséget természetesen kizárnám, hogy egyszer majd nem kéttonnás tankkal, hanem, jellemzően, szerényebb méretű gépkocsival próbál leszorítani az útról egy autós, aki, jellemzően, nem egyedül ül a kocsijában, amikor a zsúfolt buszt előzve szembe jön velem, a biciklistával.

      A feleségem például esküszik a passzív házra. Újabban az aktívra is, melyben a konnektor arra való, hogy a felesleges energiát visszatápláljuk a hálózatba.

      És egyszer még megvalósulhat a fúziós energiatermelő reaktor is. Igaz, nukleáris az is. Ami eszembe juttatja a Csernobilos videót:
      Holly Morris: Miért éppen Csernobil? Mert az az otthon.
      Nem éppen mélyenszántó az elemzés, de épp ezért érdekes. Lehetne ez az alcíme:
      "Élet a halálzónában".

      Mert van ott élet, sőt még turizmus is, ami köztudottan az élet egy magasabb szintű megjelenési formája.

      Amiről eszembe jut egy harmadik videó is, de azt legközelebbre tartogatom. Ha el nem felejtem.


      Hogyan vehető rá a Java 7.51 a Java appletek lejátszására?

      2014. január 14-én az Oracle kibocsátotta a Java 7 (akkor) legújabb biztonsági frissítését, a 7.51-est. Nem tudom, hogy ez lesz-e a legrosszabb, amire számítani lehet az Oracle-től. Remélem igen. Egyelőre ugyanis – némi "kézimunkázás" árán – még mindig lejátszhatod az összes Java appletet, amelyet nálam, azaz a nagysandor.eu helyen találsz.
      Akkor is érdemes átfutnod az alábbiakat, ha nem az én instrukcióim nyomán jöttél erre az oldalra, mert értelemszerű változtatásokkal bármely más, Java appletet futtató webhelyre "ráhangolhatod" a számítógépedet, nemcsak az enyémre.

      Érintett gyűjteményeim:


      Ha kaptál már ilyen figyelmeztetést nálam, akkor feltétlenül olvass tovább!


      Ha csak olyan figyelmeztetést kaptál, mint az alábbi, de az engedély kiadása után úgy vetted észre, mintha a Java applet nem úgy működne, mint ahogy szokott, akkor is érdemes tovább olvasnod.


      Mi a teendőd, hogy továbbra is működjenek a Java appletjeim a gépeden?


      A receptet Windows 7-re mutatom, mert nekem olyan van, de a változtatásokat a Java Control Panel ablakában kell végrehajtani, ezért elvileg függetlennek kell lennie az operációs rendszertől, és attól is, hogy milyen böngészőt használsz.

      1. lépés: Start menü > Control Panel (Vezérlőpult) >
      Alternatív módszer: Start menü > Minden program > Java könyvtár >




      2. lépés: Java Control Panel megnyitása a Vezérlőpulton dupla kattintással.
      Alternatív módszer: Java Control Panel megnyitása a Java könyvtárban szimpla kattintással




      3. lépés: Menj rá a Java Control Panelen a Security (biztonság) fülre. Ha a fenti üzenetek közül az elsőt kaptad, akkor valószínűleg így volt beállítva a Javád:


      4. lépés: Húzd le a csúszkát a legalacsonyabb (Medium, azaz közepes) szintre, ahogy alább látszik. (A 7.71-esnél a High a legalacsonyabb biztonsági szint – jelöld be azt.)


      5. lépés: Az Edit Site List gombra kattintva ez az ablak fog előjönni:


      6. lépés: Az Add gomb nyomogatásával egyesével be kell vinned azokat a  webhelyeket, amelyeknek közük lehet valamilyen módon a különböző appletekhez  – vagy azért, mert valamilyen cucc az illető helyről töltődik be futás közben, vagy azért, mert az illető helyhez köthető az a biztonsági tanúsítvány (pl. a Physleteké), amelyik megnyugtatja az Oracle céget. Én ezt a hármat adtam meg mint legfontosabbat.
      • http://nagysandor.eu
      • http://www.compadre.org
      • http://www.colorado.edu
      A webhelyeket pontosan így kell megadni (tehát nem http://www.colorado.edu/ vagy www.colorado.edu).


      Amikor egy webhelyet beírtál, és egy újabb Add-del rátérnél a következőre, kapsz egy ijesztgető üzenetet. Ne veszítsd el a hidegvéred, hanem nyomd le a Continue (folytatás) billentyűt:


      Ha megbízol bennem, kövesd a példámat, míg végül (legalábbis a 30 napos lejárati időn belül) ilyesmi fog látszani a Java Control Paneleden:


      Ezek után már csak ehhez hasonló üzenetek jönnek, de ha kipipálod, amit kipipáltam, akkor a Physletek esetében ezek is elmaradnak (legalább 30 napig).



      Vég(r)e!