2016. augusztus 7., vasárnap

Éjjeli puszpángmolyvadászat fejlámpával és lepkehálóval

Az ötlet 2016 augusztus 5-én 21:10-kor pattant ki a fejemből, az idei második rajzás tizedik napján.
Rögtön ki is próbáltam, teljes sikerrel. Fél óra leforgása alatt 45 Cydalima perspectalis felnőttet – hivatalos magyar nevén puszpáng-tűzmolyt, ill. ismertebb nevén selyemfényű puszpángmolyt – kaptam el játszi könnyedséggel.
Csak azért hagytam abba a vadászatot, mert féltem, nem marad molyolni való másnapra. (Maradt. Másnap este 36 darabot kaptam el kb. ugyanannyi idő alatt.)
Az ötlet valószínűleg sose merül fel bennem, ha nem olvasom pár nappal korábban Mercsné Zsámboki Éva alábbi üzenetét a Buxus FB csoportban:

„Hatékony éjszakai molyvadászaton vagyunk túl, 29 lepkét sikerült elkapni. A sövényünk kb. 3 méterre van a ház falától, az előszoba ablakain át kiszűrődő fénynek és a bejárati ajtó feletti lámpa fényének köszönhetően a sövényről seprűvel felzavart lepkék mind a fény felé repültek, így a férjem légycsapóval és szúnyogirtó spray-vel felszerelkezve a bejárat környékén irtotta a kártevőket. Nappal még eddig soha nem sikerült ennyit sem felzavarni, sem elkapni.”
Ha Facebookos vagy, itt megnézheted Éva eredeti bejegyzését. Igazából Éváék módszerét szerettem volna kipróbálni magam is, de úgy látszik, a bokraim túl messze voltak a ragyogó fényfolttól, melyet egy irányítható kévéjű lámpa fényével varázsoltam a fehér házfalra. Ezért aztán a felriasztott lepkék repültek a szélrózsa minden irányába, kivéve azt az egy irányt, amelyikben a fényfolt volt.
Egy dolog azonban feltűnt nekem: a lepkék sokkal lassabban és kiszámíthatóbban repültek, mint nappal, ezért egyet rögtön sikerült is elkapnom azzal a kiszolgált lepkehálóval, melyet seprű helyett használtam a felriasztásukhoz. Egy probléma volt csak: a felriasztott lepkék túl hamar kikerültek a ragyogó folt fényköréből, és ezért könnyen szem elől tévesztettem őket.
OK – gondoltam magamban (mert több éves amerikai munkavállalás után ilyen szinten még 27 esztendő múltán is képes angolul gondolkodni az ember) –,
ha a lepke nem megy a fényhez, a fény megy a lepkéhez.
És már indultam is be a házba hűséges Petzl fejlámpámért.

Az est fénypontja

A fejlámpát eredetileg biciklizéshez vettem első lámpa helyett a Decathlonban; de azzal megyek le a vízóraaknába, ha kell; azzal kísérem ki este a vendégeket a sötét udvarból; és visszafelé azzal leplezem le a bokrok alatt sunyító macskákat is, akik azt hiszik, hogy nem látom őket, holott zöld fényben ragyog a szemük, miközben engem figyelnek.
Ugyanígy ragyog a molyok szeme is, csak nem zöld, hanem vöröses arany fényben, és ráadásul még be sem tudják csukni, ahogy a macskák. Vakítóan fehér a selymes szárnyuk tükre is, ahogy a fénykéve éri őket. Szenzációs látvány. Simán ki tudod szúrni a bokor felszínén pihenőket is, amelyek talán nem is pihennek, hanem éppen tojnak a buxusaidra.
Ha megzavarod őket a buxuson, és úgy döntenek, hogy mélyebbre húzódnak inkább, semmint felrepülnének, a fejlámpával követni tudod néha az útjukat, s csodálhatod őket, milyen ügyesen bujkálnak az ágacskák között.
Noha nem kifejezetten a fényre buknak, némelyik mintha a fejedet venné célba. Ha félted a szemed világát, tegyél fel egy olyan biciklisszemüveget, amilyen én vettem a Decathlonban cirka kétezerért. Azt használom permetezéshez és damilos kaszáláshoz is, és abban megyek bogarászni délnek idején, mert UV réteg van rajta. Itt kivételesen csak a kedvedért vettem fel, mert nem ijedek meg egy mulya molytól. Ami a „támadókat” illeti, az egyiket nem hálóval kaptam el, hanem a halántékomon csaptam agyon, egy másik pedig a szakállamban keresett menedéket, de nem lelt.
Az este megriasztott lepkék egy kis része úgy viselkedik, mint nappal: meredek emelkedő pályán eltűz a messzeségbe. De egyikük pályáját követtem a szememmel és automatikusan a fénykévével is. Ez egy idő után megfordult, és megcélozta a lámpámat. Vesztére: az üvegben végezte ő is.

Behálózva

Ha lepkehálót akarsz, ne olyan merev kis cuccra gondolj, amilyent a Decathlon árul gyerekeknek. Az a legjobb, ha van egy olyan barátod, mint nekem. Csak azért nem mondom meg, hogy az enyémet Károlyi Balázsnak hívják, mert képes neked adni az újat, amit a helyett vett, amit nekem adott, amikor megkérdeztem tőle, hogy hol lehet ilyent szerezni.
Hogy hol lehet szerezni, azt nem tudom. Azt tudom, hogy eredetileg pecásoknak árulták, de a Decathlonnál nem kapni ilyent.
Akkor most elmondom, hogy mi a jó benne molyvadászat szempontjából.
Jó, hogy könnyű, és hogy elég hosszú (110 cm), jó, hogy elég nagy átmérőjű (30 cm), és jó, hogy se nem hosszabb, se nem szélesebb.
Jó, mi több: fontos, hogy a háló anyaga lágy legyen, és eléggé mély zsákot képezzen az egész. Ha egy lepkét elkapsz vele, azon legyél, hogy mielőtt a mozdulatot befejezed, a lágy és mély háló aláomoljon a karika egyik szélén, csapdába ejtve az elkapott lepkét. (Ha a GIF nem volna elég, nézd meg a bejegyzés végén a videót, amelyből a GIF képkockáit készítettem.)

Jó az is, hogy a háló anyaga fekete, mert a fejlámpa fényében könnyű észrevenni benne a zsákmányt, márpedig az a legbiztosabb, ha azon frissiben megroppantod kissé a lepke torát a hálón keresztül, hogy ne lógjon meg, amikor kiveszed a hálóból.




Megfigyelések, tapasztalatok

Szóval, a Petzl fejlámpa bámulatosan bejött nekem a lepkevadászathoz. Lekapcsoltam a kerti megvilágítást, és bevetettem magam a buxusházak közé, ahol a lepkék javában buliztak. Ha nem lettem volna kíváncsi rá, milyen hatékonyan lehet „molyolni” fejlámpával és lepkehálóval, nem is kellett volna zargatni őket, mert maguktól is ki-be járkáltak a bokrokból, megadva a választ arra a kérdésre, amit valaki az egyik bogarász csoportban tett fel, hogy tudniillik a puszpángmoly éjjeli vagy nappali pille-e.
Egyértelműen éjjeli.
Nappal nem is gondolnád, mennyi lepke rejtőzik a bokraidban rajzás idején. Az eddigi nappali rekordom 7 felriasztott példány volt egy körbejárás alkalmával, melyből 4-et kaptam el. Kettőt lepkehálóval, kettőt pedig kézzel – gyors rámarkolással, ill. rátapsolással arra a buxushajtásra, amelyiken landolt. Chemotoxszal gyakorlatilag lehetetlen elérni őket, mert a spray előszele hamarabb éri el őket, mint a permet, és sokkal jobbak a reflexeik, mint nekem vagy neked.

Miért érdemes a lepkékre vadászni?

Mert szórakoztató? Naná! Ez is egy fontos szempont. Mindenképpen szórakoztatóbb, mint a permetezés vagy a bokrok átfésülése, mondjuk, 8000 hernyó után.
A másik ok praktikusabb. Az a lepke, amelyik a bokraid közt sündörög, simán elél két hétig, ha el nem kapod. És egy nőstény több száz tojást is lerakhat az alatt a két hét alatt, márpedig minden második lepke nőstény. (A nemek egyforma gyakorisága egyezik Szőke Viktória vizsgálataival.)
Az itt olvasható cikk szerint az áttelelt (tehát első) generáció nőstényei 482±213 tojást raknak fejenként.
A harmadik generáció nőstényei kevésbé szaporák, csak 199±107 tojásra telik tőlük. Ha úgy vesszük, hogy ez a szerényebb érték a mérvadó a most rajzó második generációra is, akkor az a 40 nőstény, ami az általam elkapott 45+36=81 között volt, kb. 40×200=8000 kis hernyóval szaporította volna a hernyóállományomat, ha el nem kapom őket.

Ga a GIF nem elég - egy videó a háló használatához


Kiegészítés

Miután feltettem ezt a bejegyzést az internetre, eszembe jutott, mit csinálhatnak azok a molyok a buxuson. Csakugyan petéztek. Készítettem is egy fotósorozatot egyről. Ebben az albumban megtalálod a képeket:
https://www.flickr.com/photos/nagysandor/albums/72157672153887385
Két képet azért itt is megmutatok belőle - a tojó nőstényt és a tojásokat a levél fonákán:





2015. szeptember 9., szerda

Zombi a kertünkben

Zöld hernyó, kis csomaggal

A zombit Zsuzsi találta a gyümölcsöskertünkben, csalánszüretelés közben. A szép zöld hernyót egy üde csalánlevélen vette észre, amint valami fehéret, talán egy lepkekabócát evett (mármint a hernyó). Legalábbis Zsuzsi így értelmezte, amit látott. Ez gyanúsan hangzott, mert a hernyók többsége vegetáriánus. Akad ugyan néhány húskedvelő is közöttük, mint ez itt a videón, de azok Hawaiin élnek, nem pedig Törökbálinton, a Kavicsosban, ahogy a kertet becézzük:

Mindenesetre a dolog felkeltette az érdeklődésemet. Szerencsére kéznél volt a Canon SX50HS fényképezőgépem – Ágitól és Árpitól kaptam a 65. szülinapomra –, melynek gombjain, egy év múltán, kezdek lassan eligazodni. Nagyon jó, hogy kéznél volt a gép, mert a kijelzőjén láttam azt, amit szabad szemmel nem láttam, és most láthatod te is.
Igen, a hernyó rossz irányból közelítette meg a problémát, amennyiben a célja a csomagban lévő tízórai elfogyasztása lett volna.
1. ábra. A fehér dolog – egy gyilkosfürkész bábgubója – kb. 6 mm hosszúságú volt, vagyis a hernyó sem lehetett több 18 mm-nél. Csoda, hogy szabad szemmel nem látta Zsuzsi, melyik a hernyó eleje? Én sem láttam. Azért hord az ember magával egy makrós kamerát, hogy lássa az ilyen apró, de fontos dolgokat. Nos, igen, a kokon a hernyó leghátsó állábai között volt 7 egész napon át, ameddig megfigyeltem, és ki tudja, meddig előtte. (2015.08.30. +IMG_0168_cr Zombi hernyó_cr)

Amikor a felvételeket visszanéztem a kamera keresőjében, rögtön beugrott az alábbi TED videó, melyet Uschi Symmonsszal magyarítottunk 2014-ben:

Ebben a videóban – a 4. perc kezdeténél – van egy hernyó, amelyik valamilyen élősködő darázs kokonjait védi vadul az arra vetődő rovarok ellen, holott a lárvák, amelyek itt bebábozódtak, az ő testében fejlődtek ki, ám a testéből kibújva is uralmat gyakoroltak valahogy fölötte, erre a bizarr zombiviselkedésre kényszerítve őt. (A zombi, küldetését teljesítve, elpusztul a darazsak kirepülése után.)
Nyomban le is teszteltem a feltevésemet, miszerint a mi hernyónk is csak egy zombi lehet. Íme, egy helyszíni videó a hernyónk furcsa viselkedéséről.


A videón elhangzó diagnózist, miszerint a kokonban fürkészdarázs (Ichneumonidae) rejtőzne, Vas Zoltán, a Magyar Természettudományi Múzeum hártyásszárnyú-gyűjteményének kurátora, pontosította másnap a „Rovarok, pókok” nevű FB csoportban, ahová a képeket feltettem. Vagyis a kokon nem „valódi fürkészé”, hanem gyilkosfürkészé (Braconidae) A hernyó rendszertani helyét Balogh Diána határolta be nekem ugyanott. Eszerint bagolylepkeféle (Noctuidae), azon belül a Plusiinae alcsalád tagja.
Mindkettőjük megjegyzése nagyon hasznosnak bizonyult, mert pillanatok alatt találtam egy nagyon hasonló képet az angol Wikipediában:
Ha megnyitod az oldalt, a bal oldali képet nézd, mely egy dél-ázsiai felvételt mutat egy nálunk is előforduló lepke hernyójával. Ki tudja, mi van a gubómban, de csodálkoznék, ha nem egy Glyptapanteles faj lenne. Nos, Vas Zoltán szerint „a Glyptapanteles már a Protapanteles szinonimja; az utóbbiból kb 35-36 faj él Magyarországon”. Már csak azt kellene tudni, melyik az – mondom én. És lehet, hogy hamarosan meg is tudom… de ne vágjunk a dolgok elébe!
Úgy látom, Balogh Diána is jó jós volt, mert a Wikipediás kép egy Chrysodeixis faj hernyóját mutatja, valóban a Plusiinae alcsaládból, de a fajt aligha fogom pontosan megtudni. Azt biztosra veszem, hogy nem ugyanaz a faj, mint a képen, de egészen biztos, hogy annak egy közeli rokona.

Röviden összefoglalva a feltételezést: A darázslárva a hernyó testében fejlődött ki, majd valahogy kibújt belőle, hogy bebábozódjon a gazdatest alatt. Ha visszagörgetsz az 1. ábrához, láthatod, hogy hernyó jobb oldalán, kicsivel a kokon előtt látszik is egy barna folt. Szerintem az egy seb: ott bújhatott ki a darázslárva. Vagy itt bújt ki belőle, vagy a fenekén, mert máshol nem látszik semmi elváltozás. A barna folt viszont nem lehet a minta része, mert nincs ilyen folt a hernyó túloldalán:
2. ábra. A hernyó bal oldalán nincs olyan barna folt, mint amilyent az 1. ábrán látsz, az tehát nem lehet a mintázat része. Az lehet a seb, melyen át a darázslárva kijutott belőle, miután a fejlődését befejezve, bábozódásra készült. Hacsak nem a hernyó fenekén bújt ki. (2015.08.30. +IMG_0169_cr Zombi bal)

Ahogy a videón mondtam, a hernyós-kokonos levelet hazavittem, hátha kiderül, miféle darázs bújik elő a kokonból.

A darázs „keltetése”

A csalánlevelet, melyen rajta volt a gubó és a hernyó, az alábbi hermetikus hernyótartályba tettem otthon. Mivel a csalánlevelet szár nélkül téptem le, az alsó részét vattába bugyoláltam, amit dugó módjára beledugtam egy vízzel színig töltött üvegcsébe, hogy az egész vatta teljesen átitatódjon vízzel. Az üvegcsét egy üveg fedelű befőttesbe állítottam, és befedtem. Azért csináltam így, mert egyrészt a zárt tartályban a víz csak annyit párolog, hogy telítse a légteret, másrészt a páratelített légtérben nem kellett tartanom attól, hogy a hernyó kiszárad. Arra is kíváncsi voltam ugyanis, hogy meddig marad életben a hernyó, ha a legalább a külső körülmények kedvezőek számára. A tartályt naponta egyszer kiszellőztettem egy kicsit. Ilyenkor végeztem el az érintési tesztet is, hogy lássam, mozog-e még a hernyó, ha hozzányúlok.
3. ábra. Hermetikus hernyótartály. Azért választottam átlátszó üvegfedelű befőttest, mert a tartály szellőztetésekor biztos akartam lenni abban, hogy az esetlegesen „kikelt” darázs nem a fedél alján lapul, készen arra, hogy elrepüljön, mihelyt a fedelet leemelem az edényről. (2015.09.08. +IMG_0638_cr hermetikus hernyótartály)

Kikelt a darázs

Az első öt nap változás nélkül telt el.
Végre, a hatodik napon, kora délután észrevettem, hogy egy aprócska darázs rendezgeti a szárnyát az üvegben. A mozgását le is videóztam, kívülről.



Készítettem fényképeket is róla – itt csak egyet mutatok, de néhányat még feltettem egy Flickr albumba (lásd a Linkek között).
4. ábra. A kis darázs felülről. Nagy merészen kinyitottam a hermetikusan zárt üveget, remélve, hogy a darázs, mely valószínűleg a délelőtt folyamán bújt ki a kokonból, nem fog elrepülni. Azért mertem ezt megkockáztatni, mert folyton a szárnyát fésülgette, és arra gondoltam, hogy még csak most egyengeti szét. Szerencsére nem repült ki, míg kettőt kattintottam. Ez lett az élesebbik kép a kettő közül. (2015.09.04. +IMG_0435_cr 4 mm-es Braconidae felülről)

A darázs testhossza kb. 4 mm volt a csápjai nélkül. A csápok, a fenti kép alapján becsülve nagyjából ugyancsak 4 mm-esek. Ez azt jelenti, hogy a kokonban a testéhez voltak szorítva, hiszen annak a külső hossza még 6 mm sem volt igazán.
Alig merem bevallani, de a fényképezgetés után a kis darazsat 70%-os alkoholba tettem, amelyben pillanatok alatt elpusztult. Azért volt szükség a megölésére, mert ezek a darázsfajok olyannyira egyformák, hogy fénykép alapján gyakorlatilag megkülönböztethetetlenek egymástól. Így gyarapodni fog egy példánnyal a Magyar Természettudományi Múzeum hártyásszárnyú-gyűjteménye, én pedig remélhetőleg megtudom, milyen darázs tette zombivá a zöld hernyót.
Most már biztos nagyon kíváncsi vagy rá, hogy mi lett a zöld hernyóval.

Tényleg! Mi lett a zöld hernyóval?

A zöld hernyó két nappal élte túl az endoparazitoidját (lásd a Parazitaszótárban), vagyis a kis darazsat. A halála körülményeiben volt valami happy-end-szerű.
Az érintési tesztet a darázs kikelése utáni napon is elvégeztem, semmi változást nem tapasztaltam. Másnap kora délután aztán hiába piszkáltam a hernyót, meg sem moccant.
Gondoltam, most, hogy elpusztult, lefotózom még egyszer utoljára. Kivettem a kis vízzel telt üvegcsét a vattával belerögzített csalánlevéllel együtt a párás környezetet biztosító befőttesből, és kivittem a szabadba. Az első kép készítésekor (5. ábra) még fel sem tűnt, hogy közben a hernyó hátsó része egy kissé lejjebb mozdult a kokonon. Rögtön ezután a hernyó a szemem láttára mászott még lejjebb. A mozgás egy fázisát sikerült elkapnom (lásd a 6. ábrán mutatott felvételt, mely 32 másodperccel az első után készült az EXIF adatok szerint), aztán a hernyó lepottyant a kerti asztalra.

 
5-6. ábra. Mindössze 32 másodperc telt el a két felvétel között. Alig hittem el, hogy a legalább 8 napja helyhez kötött hernyót mozogni látom. (2015.09.06. +IMG_0511_cr 0 sec - még rajta van, +IMG_0512_cr 32 sec - már elengedte)


Úgy látszik, 2 nap kellett ahhoz, hogy a zombiállapot szűnni kezdjen. A fenti képekből nyilvánvaló, hogy a hernyó hátulja nem volt a gubóra ragadva, hanem egyszerűen csak nem tudott elmozdulni onnan. Az elszabadult és lepottyant hernyó mozgásáról készített videón látszik, hogy a hátsó rész nem mozog rendesen, de legalább szabad. Nem mintha egy hernyónak lenne akkora agya, hogy ezt felfogja, de emberként valahogy jólesik erre gondolni:


A videófelvétel után a hernyót visszatettem a befőttesbe. Néhány óra múlva ellenőriztem, hogy él-e még, de közben csakugyan elpusztult.

Végül mutatok még két felvételt az üres és magára hagyott gubóról. Azt hiszem, tudom, hogy jöhetett ki a darázs a gubójából. Látod azt a hasadást a gubó innenső oldalán? A gubó felső része úgy működhetett, mint egy zsanéros kupak. A darázs egyszerűen felnyomta a fejével, és kibújt. Aztán a kupak visszapattant a helyére, és csak az a kis függőleges csík árulja el megfelelő megvilágításban.

 
7-8. ábra. A bal oldali kép normális megvilágításban készült. Az üres gubó jobb oldalán van egy nagyjából függőleges csík innen nézve. Ez lehet a hasadás. A túlsó oldalról is lefényképeztem, ott semmilyen csík nem látszott, vagyis a kupak nem vált le teljesen a gubó többi részéről. A jobb oldali képet a Petzl fejlámpám segítségével készítettem. Próbáltam egy kis hátsó megvilágítást adni a gubónak, hátha kiokoskodom valamit. Nos, a sötét dolog a gubó aljén talán a darázslárva régi bőre lehet. Felül a világos csík egyértelműen azt mondja nekem, hogy ott ezen az oldalon fel van hasadva a burok. Egyébként a kokon egész kemény ám, nyilván hatásos védelmet nyújt magában is a bábnak, de azért az a biztos, ha a támadót elriasztja a hernyó hadonászása, amikor a támadó megérinti. (2015.09.06. +IMG_0545_cr a gubó (levélcsúcs jobbra), +IMG_0548_cr a gubó (levélcsúcs jobbra))

Parazitaszótár

  • parazita – élősködő
  • gazda – olyan állat, melyen a parazita élősködik
  • parazitoid – olyan parazita, amelynek „életvitele” végül a gazda pusztulásához vezet
  • endoparazita – belső élősködő (pl. bélgiliszta), szemben az ektoparazitával, mely külső élősködőt jelent (pl. hajtetű)
  • endoparazitoid – gondolom, kitaláltad már a jelentését

Linkek



2015. május 30., szombat

Mért nem fut a Java a Chrome böngészőmben?

Java? No thanks!
Ha a Google Chrome 42-es vagy frissebb böngészőjét használod, és AbevJaván keresztül próbáltad elintézni az adóbevallásodat, akkor már belefutottál a címben jelzett problémába. Nos, az enyémet a feleségem töltötte ki, aki Internet Explorert használ. Ezért csak tegnap vettem észre, hogy egy Java appletem nem fut a Chrome-ban, amitől kivert a víz. Azt hittem, hogy az Oracle keményített be megint -- lásd ezt a bejegyzésemet:
Hogyan vehető rá a Java 7.51 a Java appletek lejátszására?
Amint a fenti linken utalok rá, van egy rahedli Java appletem (200 körül?) a különböző természettudományi szimulácikat/animációkat tartalmazó gyűjteményeimben (Asimov Téka, Fizlab, Christian & Belloni: Physlet Physics, Kiselev & Kiselev – Interaktív fizika és matematika Javával, Schulphysik.hu: Interaktív fizika Javával). Nem mindegy, hogy a szemétre kerül az összes, vagy sem.
Nos, gyorsan utánanéztem a dolognak. Kiderült, hogy a probléma csak a Chrome böngészőre korlátozódik. A Google ugyanis, a tavaly beharangozott menetrend szerint haladva, a 2015 április közepén bevezetett 42-es Chrome verzióban leállította az NPAPI (Netscape Plug-in Application Programming Interface) alapú beépülő modulokat (plug-in), megadva ezzel a végső választ az informatika valamely általam nem ismert nagy kérdésére, lapátra helyezve a Javát is ugyanezzel a mozdulattal. (Áldozatul estek ezzel további bővítmények is, amelyekben szerencsére én nem vagyok érdekelt, de neked fájhat a hiányuk.)

-----------------------

2015. október 6-i kiegészítés

Ha azért jöttél erre az oldalra, mert abban reménykedsz, hogy itt (vagy bárhol másutt) megoldást találsz a problémádra, akkor felejtsd el, és ne is olvasd tovább a bejegyzést a szaggatott vonal alatt, mert a recept már nem működik.
A Chrome végleg leállította a Java appletek futtatását.
A Java appletek futtatásához más böngészőt kell használnod.
Ezt a tanácsot maga a Chrome Help adja az alábbi linken. Nem csak a Javára vonatkozóan, hanem minden NPAPI alapú pluginra:
https://support.google.com/chrome/answer/6213033

-----------------------

Egyelőre a leállítás a felhasználó által felülbírálható (lásd lentebb), de szeptemberben kijön a 45-ös Chrome verzió (az enyém már 43-as a Chrome névjegye szerint), és akkor végképp befellegzett a Chrome-on a Java appletek futtatásának.
A Google Chrome Help Forumon van ugyan tiltakozás a lépés miatt (lásd a Chrome support for NPAPI plugins no longer available c. bejegyzésre érkezett reagálásokat, melyekhez én is hozzátettem a magamét), de nem hiszem, hogy ez eltántorítja a Google-t a döntésétől.
Noha a Chrome az alapértelmezett böngészőm, engem, személy szerint, ez a döntés nemigen érint, mert speciálisan a Java appletek futtatása tekintetében a Chrome-ot mindig is csapnivalónak találtam, és ezért ezeket vagy Firefoxban vagy Operában nyitottam meg. Ezért is észleltem ilyen későn a problémát.
Ha mégis úgy döntesz, hogy kihasználod a hátra lévő időt szeptemberig, megmutatom mit kell tenned. Csöppet sem bonyolult. Elvileg csak 3 lépés az egész, íme:

Az NPAPI ideiglenes engedélyezése (kb. szeptemberig)

  1. Másold be az alábbi címet a Chrome címsorába, majd nyomj egy Entert:
    chrome://flags/#enable-npapi 
  2. Enter után olyasmit fogsz látni legfelül, mint amit mutatok. Kattints az Engedélyezésre:
  3. Az oldal legalján van a böngésző újraindítására szolgáló gomb. Ha ezt megnyomod, elvileg készen is vagy:
Tekintve, hogy Javáról van szó, nem biztos, hogy ezzel megúsztad. Lehet, hogy törölnöd kell a gyorsítótárat, majd újra kell indítanod a gépet is.

Ha nem tudod, hogy kell a gyorsítótárat törölni, olvass tovább, egyébként viszlát.



2015. március 31., kedd

Puszpángmolyinvázió 3 – Második hullám?

Nem gondoltam volna, hogy ilyen hirtelen folytatásra szánom magam.
Nos, márciusban többször is körülnéztem Törökbálinton, hogy mi a helyzet buxushernyó ügyében. Készítettem néhány felvételt, s ezeket  – néhány megjegyzéssel együtt – feltettem ebbe a Flickr albumba:
Törökbálinti képek a puszpángmolyinvázió után
Ezek közül kiragadok néhányat a kommentárjaimmal együtt, hogy kényelmesen elolvashasd, ha akarod.

A régi temető buxusai

A kertészek 2015 február/március fordulóján visszavágták a buxusok egy részét, másokat nem bántottak, mert a vékony gallyakban is volt még élet, amiről március 3-án meggyőződtem.

Visszavágott buxusok a régi temetőben

Érintetlenül hagyott és visszavágott buxus
a régi temető szérűskerti részében
  • A visszavágott bokrok egyelőre siralmas látványt nyújtanak, de elképzelhető, hogy megmaradnak, ha az alvórügyekből kipattanó új hajtásokat megóvják a kertészek a puszpángmolyoktól. Erre van még idő, mert a máshol áttelelt kis hernyókból még ki kell fejlődniük a lepkéknek, s azoknak rá kell petézniük az új (ma még nem létező) hajtásokra.
  • A visszavágatlan bokrokon azonban a régi, el nem pusztult levelekkel együtt kis hernyók is átteleltek – erről a helyszínen megbizonyosodtam március végén. A kis hernyók hamarosan megtalálják a már kibomló új hajtásokat, ha nem lépnek időben a kertészek.

Buxusok a város egyéb részein



2015. március 23., hétfő

Fogas kérdés

Mire jó a fog?

Lássuk csak ... Rágunk vele ... Elharapjuk a cérnát, szotyit roppantunk, diót törünk vele ...
Esetleg sörnyitónak használjuk, ha nincs más, és nagyon kell az a sör.

Kivehetővel könnyű! A lenyűgöző részleteket lásd a Denture and Bottle Opener in one!
(Műfogsor és sörnyitó egyben) c. videóban.
Na igen, néha közelharcban is szerep jut a fognak, mint a macskáknál.
Lássuk, mire jó még a fog:



2015. március 2., hétfő

Puszpángmolyinvázió 2 – Itt a tavasz!

Hét hónap telt el azóta, hogy a buxusmolyinvázió első jeleit észleltem a kertünkben, és öt azóta, hogy az előző bejegyzésem felkerült a Netre ezzel a címmel:


Ebben ígértem egy folytatást. A legsürgősebb teendővel kezdem, hátha a kertetekben vagy a házatok előtt még mindig ilyen állapotban vannak a buxusok:

A tarrágott buxusok vékony vesszejein előbb száradtak le a levelek, semmint a hernyók megehették volna őket. A mohó hernyók ugyanis a lomb rejtekében már lerágták a zöld vesszők háncsát, ezért a vesszők a külső levelekkel együtt elhaltak.

A tarrágott buxusok visszavágása


Hogy mért ez a legsürgősebb teendő február derekán?
Nézz be egy ilyen bokor belsejébe, és meglátod.

Mi van a tarrágott bokor belsejében? Lássuk csak...

Nos, mit látsz belül? Leginkább sötétet. És ezt látják a zsenge levelek is tavasszal, ha a sűrű elhalt réteg alatt kihajtanak egyáltalán.
Ha ősszel azért nem vágtad volna le a leszáradtnak látszó részeket, mert abban reménykedtél, hogy tavasszal talán újra kihajt, akkor elárulom: túl optimista voltál, mert ezek a részek csakugyan és végérvényesen leszáradtak, és a hernyóselyemtől filces réteg csak a fényt veszi el a belül lappangó rügyektől.
Szorítsd össze a fogad, és kezd visszatörögetni a leszáradt ágacskákat, ameddig el nem éred az eleven részt. Tudom, ez fájdalmas dolog. Persze, nem a buxusnak, mert ő nem érzi, hanem neked, aki évekig dédelgetted, amíg ilyen szép nagyra nőtt.
Számíts rá, hogy szívószálnál (vagy rosszabb esetben: ceruzánál) vékonyabb ágacskákban nemigen remélhetsz életet. Ha ráéreztél, milyen mélyre kell menni a visszavágással, jöhet a metszőolló vagy a sövényvágó, és adj neki! Figyeld az ágak kérgét. Ha súlyos rágásnyomot találsz a kérgen, mint ezen a gallyon is, melyet a régi temetőben kaptam lencsevégre az egyik buxuson, akkor jobb, ha a rágás alatt vágsz:



Aztán várj türelmesen tavaszig, hogy kiderüljön, maradt-e még remény.

Addig is lássuk a moly életciklusát:



2015. február 27., péntek

Agymosás minden éjjel – de csak ha alszol!

Erre a TED videóra Évika hívta fel a figyelmemet, aki 2014 őszén kezdte el egyetemi tanulmányait Glasgowban a neuroscience, magyarul az idegtudomány területén. A véletlen úgy hozta, hogy a 2014 szeptemberében készült és 2015 januárjában már 2 millió ember által megnézett videó lefordítatlan volt még, ezért nyomban lecsaptam a magyarítására. Íme:


Jeff Iliff idegkutató TED-előadásának hivatalos összefoglalója:
Az agy testünk teljes energiaellátásának egynegyedét használja fel, noha a tömege csak két százalékát teszi ki a test egészének. Hogyan képes ez az egyedülálló szerv hozzájutni az életfontosságú tápanyagokhoz, és – ami talán még ennél is fontosabb – hogyan képes megszabadulni a szennyező anyagcseretermékektől? A legfrissebb kutatási eredmények szerint a válasz az alvással lehet kapcsolatban.
Mielőtt továbbolvasnád a bejegyzést, nézd meg a videót – nincs 12 perc az egész  –, nehogy lelőjem a poént!